32. Az első alkalom

~Ajánlott zene: Ariana Grande: Into you~

Három nappal később

Csodás napokat töltöttem Harry szüleinél, és nagyon örülök, hogy végre megismerhettem őket. Minden csodálatos volt, kivéve az egyik összetűzést, bár visszagondolva eléggé vicces volt. Harry szomszédja, a szőke lány, és Des szomszédja, a kicsit aggodalmaskodó Noel. Mint kiderült Harry és a két különböző helyen élő szomszéd régen legjobb barátok voltak, Anne pedig elmesélte nekünk, hogy amíg Harry távol volt, összejöttek, de közös megegyezés alapján szakítottak, mert így vélték a legjobbnak. Nagyon idegesített a szomszéd lány, és megmondtam neki, hogy szálljon le Harryről, ő pedig csak annyit felelt, hogy azzal a reménnyel van itt, hogy ismét összejöhet Noellel. Annyira rosszul éreztem magam, de nem hiszem, hogy ugyanebben a helyzetben más jobban reagált volna. Természetes, hogy megvédem a kapcsolatunkat, nem?

A lakásba érve ledobáltuk a cuccainkat, Harry pedig szinte azonnal, minden pihenés nélkül elindult a Modest! székházába. Két órakkor ment el, de ötkor még nem volt itthon, és a telefonokra sem válaszolt. Annyira utálom ezt, hogy hihetetlen. Persze, nyilván dolga van, vezet, vagy valami, de ugyanez volt pár nappal ezelőtt is. Unottan ültem a kanapén, és gondoltam felhívom Niallt, hátha át tud jönni, vagy tudunk beszélni. Nem vette fel a telefont, ugyanúgy ahogy Liam és Louis se. Reménytelenül csörgettem meg Zaynt, aki meglepetésemre egyből válaszolt is. Azt mondta tíz percen belül itt lesz. Egész nap egyedül voltam itthon, ráadásul Zaynnel már rég nem is találkoztam, szóval jó lesz végre egy kicsit beszélni. Fél hat körül meg is érkezett. Őszintén szólva nagyon jó társaság. Meghallgat, aztán pedig megpróbál tanácsot adni. Mindig kedves az emberekkel, még azokkal is, akik nem szeretik őt. Először leltünk az ebédlőbe, meséltem neki egy kicsit a kiruccanásunkról, majd eszébe jutott, hogy főzhetnénk valamit, de mivel senki nem volt itthon jó ideig, ezért csak olyan dolgok voltak itthon, amik nem romlanak meg. Zayn keresett chipset és nachost a szekrényben,én pedig addig felhívtam a pizzériát, és rendeltem kettőt. Hihetetlen, hogy ma még nem ettem semmit. Ameddig megérkezett a pizza megettük az egész zacskó chipset, és mindenféléről beszéltünk. Feljött a hamarosan folytatódó turné, az album, meg persze a menedzsmet, hiszen az sem maradhat ki.
- Miért akartak Harryvel beszélni? - kérdeztem bátortalanul, de nem válaszolt. Tudom, hogy tudja.
- Ezt majd Harry elmondja, Lili. Nem rám tartozik, de elég nagy dolog, és jó lenne ha nem tőlem tudnád meg.
- Nem akarom, hogy baja essen - hajtottam le a fejem, majd csengettek. Zayn kiment érte, odaadtam neki a pénzt, közben pedig azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. Annyira remélem, hogy nem történt rossz dolog vele. Nem bírnám ki megint. Evés közben nem nagyon beszéltünk, inkább csak a semmiségeken nevetgéltünk. Mielőtt elpakoltam volna Harry már be is toppant. A fiúk köszöntek egymásnak, én pedig hálásan megköszöntem Zaynnek, hogy átjött. 

- Mi a baj? - kérdeztem miután kettesben maradtunk

- Semmi - ja, hát ez nyilvánvaló. Én meg vak vagyok, nem?

- Miért hazudsz nekem? Látom, hogy történ valami.

- Felbaszott ez az idióta menedzser, és azt hittem nyugalomra jövök haza, de te meg itt röhögcsélsz a legjobb barátommal. Miért pont Zaynt kellett áthívni, komolyan neked... neked nincsenek barátaid? - kérdezte idegesen, majd rácsapott az asztalra, de látszott rajta, hogy nem gondolta ezt, és nem így akarta kifejezni magát. Akárhogy is van, szavai villámcsapásként értek, és úgy éreztem, hogy megint félek tőle...
-Nem Harry... nincsenek! - ordítottam magamból kikelve -, Egész nap egyedül voltam, és társaságra volt szükségem. Legalább küldhettél volna egy rohadt üzenetet, hogy nem jössz haza, és ne várjak rád. Megint. Egyedül ő válaszolt a hívásomra. Csak gondoltam áthívhatom Zaynt, és nem csinálsz belőle ekkora ügyet, bár hogyan is felejthettem el! - kínosan felnevettem -, hiszen te vagy a hatalmas Harry Styles! - üvöltöttem rá, majd elfordultam tőle, de, megfogta a csuklómat és egy egyszerű lendülettel nekivágott a falnak.

Felnyögtem ugyan, de nem fájt. Lehajtott fejjel álltam előtte és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Harry óvatosan az állam alá nyúlt, majd felemelte azt, így kénytelen voltam a szemébe nézni. 

- Mondd, Lili. Te félsz tőlem? - szemei nem voltam dühösek, sokkal inkább szomorúak és meggyötörtek

- Mit számít ez, Harry?

- Igenis számít! Nekem számít. Kérlek válaszolj. Félsz tőlem, Lili? - hatalmasat nyeltem, próbáltam kordában tartani az érzéseimet, de lehullott az első könnycsepp, aztán a többi követte azt.

- Igen. Igen, most félek tőled, Harry -  ezt már valósággal zokogtam. Halálosan szerelmes vagyok ebbe az emberbe, de valahol belül félek tőle annak ellenére, hogy tudom, sosem bántana. Miután ezt kimondtam, már nem mertem ránézni. Féltem, hogy vége van. Féltem, hogy most jött el az a nap, amikor szakítani fogunk. Harry nem szólalt meg. Végig csöndben volt, én pedig nem bírtam uralkodni magamon. Ránéztem. Szemeiben és arcán könnyek csillogtak. Eltűnt az égető ragyogás gyönyörű, zöld szeméből. Jobb kezemmel óvatosan arcához értem és letöröltem egy kósza könnycseppet. Nem tudom, hogy miért, de akkor, abban a pillanatban mindennél jobban akartam őt, és nem érdekelt, hogy mit mondott az előbb.

- Cs-csókolj meg, Harry - kérdőn nézett rám, de nem ellenkezett. Olyan gyengéden tapasztotta ajkait az enyémre, mint még soha. Mondanom sem kell, hogy ismet a fellegekben éreztem magamat. Forró, sós könnycseppét éreztem ajkamon. Fogalmam sincs, hogy mi vezérelt abban a másodpercben, de csípőmet lágyan ágyékának nyomtam, mire belenyögött a csókunkba. Soha életemben nem éreztem még ilyet. Jaj, miket beszélek, hiszen még gyerek vagyok... 

Félbeszakította csókunkat, megfogta a csuklómat, majd az emelet felé húzott. Minden porcikám azt mondta, ne menjek, de egyszerűen elvesztettem az eszemet. Vajon mi fog most történni? Kíváncsi is vagyok, de egyben félek is. Nagyon szeretem őt, viszont őszintén szólva nem beszéltünk a szexről, sem arról, hogy meddig kéne várni, hiszen tudta, ez még nem most fog bekövetkezni. Szavak nélkül megértett engem, és ez csodálatos. 

Megfordult a lépcsőn, majd újra megcsókolt. Megálltunk egy pillanatra, összekulcsoltam a kezemet a tarkóján, felemelt, majd az ölébe vett, s mindezt úgy csinálta, hogy érzéki csókunk egy pillanatra sem szakadt meg. A hálószoba felé vette az irányt, az eszem pedig folyamatosan azt kiabálta, hogy szálljak le a földre és ne csináljak hülyeséget. Általában hallgatok a megérzéseimre, de most egyszerűen képtelen vagyok. Az ágy széléhez állt, majd óvatosan rádöntött. Csak feküdtem alatta, és úgy éreztem darabokra hullok. Hogyan szerethet valaki ennyire egy embert? 

Harry egész testével felém magasodott, s ajka elvándorolt a nyakamhoz, minek következtében egy aprót felnyögtem, ő pedig halványan elmosolyodott. Megragadtam fekete pólójának az alját és levettem róla, majd a szoba másik végébe hajította. Ajkaival nedves csókokat hagyott a nyakam minden négyzetcentiméterén, aztán amikor úgy érezte, elég, valósággal letépte rólam az inget. Kicsit átvettem az irányítást. Most én csókoltam meg a nyakát, amibe valósággal beleremegett. Jaj, mit művelünk egymással? Harry lágyan megcsókolt, én pedig a mutatóujjamra tekertem egy göndör tincsét, majd megfogta a farmeromat és lehúzta rólam. Nem igazán tudtam, hogy mit kell csinálnom, így óvatosan kikapcsoltam a farmerján lévő övet, majd a segítségével sikerült levennem. Harry kicsit megemelte magát, így egész ágyékával nekem nyomult, mire mindketten felnyögtünk. Akarva-akaratlanul is belemélyesztettem a körmeimet a hátába. Óvatosan hátam alá nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartómat. Levette rólam az apró fehérneműt, én pedig automatikusan eltakartam magamat, de ő elvette onnan kezeimet.

- Nem kell eltakarnod magad, Lili  - mondta, majd hajamba puszilt. Jobb kezével óvatosan megfogta a mellemet, mire az egész testem libabőrös lett. Úgx láttszik tetszett neki. Ahogy ott feküdt fölöttem, a mennyben éreztem magamat. Eddig azt hittem, hogyha tovább folytatjuk ezt, akkor a farmerja egész biztos kiszakad, de azt hiszem most a boxere fog így járni. Megmosolyogtam ezt az apró gondolatmenetemet, ő pedig viszonozta azt. Pár perccel később arra eszméltem fel, hogy anyaszült meztelenül fekszem Harry Styles ágyában. Ki tudja, mi fog történni. Hát az agyam eldobom.

- Mi-mit szeretnél csinálni? - hogy én? Jézus Mária! Hiszen még megcsókolni is alig merem. Tapasztalatlan vagyok. Nem válaszoltam neki, úgy máshogy tette fel a kérdést.

- Mit akarsz, Lili? - mélyen a szemembe nézett, nekem pedig úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem, azonnal kiszakad a mellkasomból.

- Téged - suttogtam elpirulva, majd vállába fúrtam a fejemet. Ezt komolyan kimondtam? Legszívesebben fejbe lőném magamat. Szent szar.

- Nem kell ezt tennünk, ha nem akarod. Bármeddig várnék rád, ugye tudod? Biztosan szeretnéd? - hangja lány, szemeiben pedig izzik a vágy. Hát persze, hogy akarom. 

- Soha, semmiben nem voltam ennyire biztos, mint most. Nagyon szeretlek téged, Harry, és nem számít, hogy hàny éves vagyok, vagy hogy minek néznek az emberek, mert te, te tudod az igazat, és ez számít. 

- Annyira szeretlek - suttogta, majd arrébb söpörte a hajamat. Kezeivel bejárta mellkasom minden centiméterét, majd a két mellem közötti résztől elkezdett nedves csókokat hagyni a bőrömön. A paplant markolásztam és egészen biztos voltam abban, hogy le fogom harapni az ajkamat, ha ezt tovább folytatja. A bal csípőcsontomhoz ért, majd megállt. Kérdően rám pillantott, szemeivel pedig újra engedélyt kért. Megadtam neki.

Csak feküdtem mozdulatlanul, amíg ő lerángatta magárol az egyébként igen szűk alsóneműjét. Jesszusom. Hogy fog ez belém férni? Elhessegettem a rosszalló gondolatokat. Harry óvatosan benyúlt a baloldalon lévő fiókba, majd elővett belőle egy óvszert, a felhelyezés után pedig szétnyitotta lábaimat és elhelyezkedett közöttük. Most akkor... Öhm, Harry, csinálsz is valamit vagy csak...? Óvatosan felém hajolt és megcsókolt. 

- Ha nagyon fáj, vagy rossz, akkor szólj! Abbahagyom, vagy lassítok, rendben? - bólintottam -, Vigyázni fogok rád, Lili! - két szemével az enyémet pásztázta, majd ajkaival rátapadt a nyakamra. 

- Mhh... Harry. Kérlek! - nyögtem türelmetlenül. Hihetetlen, hogy még mindig kínoz. Ha egy perccel is tovább várunk, egész biztos itt hagyom. Egyébként nem tenném. 

Mutatóujjával végigsimított a combom belső felén, majd a bejáratomhoz helyeztr férfiasságát, és óvatosan belém csúsztatta magát. Azt a kurva! Harry morgolódott egyet, majd arcomat kezei közé fogta. A hirtelen jött érzéstől könnyeim kibuggyantak, Harry pedig lecsókolta őket.
- M-most akkor, elkezdek mozogni, rendben? - bólintottam, majd azt tette amit mondott. Iszonyúan fájt, de csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretem őt. Ő az életem.

Drága Olvasóim!

Másfél hónap telt el az előző fejezet óta, de végre megérkeztem egy hosszabb résszel. Sajnos, vagy nem sajnos, lassan a végéhez közeledik a történet, és be kell, hogy ismerjem, ennek a résznek a fele már tavaly nyár óta arra vár, hogy közzé legyen téve, és azt hiszem, hogy most eljött az ideje. Nagyon remélem, hogy nem okozok ezzel a résszel csalódást, és tetszeni fog nektek. Köszönöm az előző fejezetek alá érkezett kommenteket, illetve a két feliratkozónak is hálás vagyok! A blog pedig lassan eléri a 121.000 oldalmegtekintést, ami egyszerűen hihetetlen! Ha van kedved csatlakozz a facebook csoporthoz is, illetve ha elnyerte a tetszésedet ez a rész, kérlek iratkozz fel, kommentelj és pipáálj. Nagyon-nagyono sokat jelentene! Köszönök mindent! :)

Daniella x. 

31. Az élvezet kapujában

~Ajánlott zene: Zayn - TiO~

- Mi a franc? Noel??? - fakadt ki Harry. Mi van?

- Ne rángassatok már! Nem egy tárgy vagyok! - kiáltottam rájuk

- Megtennéd, hogy leszállsz a barátnőmről, és eltűnsz az apám házából? Igazán megtisztelnél vele.

A srác idegesen lemászott a házról, majd eltűnt. Kipattant szemekkel néztem Harryre, aki megrázta a fejét, és azt mondta, hogy majd később elmeséli, hogy ki volt ez a srác. Mindezek után bementünk a házba és ettünk. Közben jókat beszélgettünk, de sajnos egyszer mindennek vége lesz. Eljött a találkozó ideje Harry barátaival, úgyhogy öt óra ittlét után el kellett mennünk. Holnapra azt beszéltük meg, hogy Harry szűkebb családi köre átjön Anne-hez, és együtt töltjük a napot. Elköszöntünk Destől, majd beültünk az autóba. Harry nagyon csöndes volt, ám láttam az arcán a boldogságot. Amikor vezet mindig annyira koncentrál, és néha mosolyog is, vagy éppen az ujjával ütögeti a kormányt, ha valamire várni kell. Elmélkedésemből Harry telefonjának hangossága zökkentett ki. A kezembe nyomta a telefont, én pedig fogadtam Zayn hívását, s kihangosítottam, hogy Harry tudjon beszélni vele.

- Helló haver! Hogy ityeg a fityeg? - üvöltött bele Zayn a telefonba

- Itt van Lili is - mormolta Harry, én pedig elnevettem magamat. Zayn egy kissé megszégyenülve köszöntem majd elmondta, hogy a menedzsment nem nézi jó szemmel, hogy haza hozott engem a szüleihez. Egészen idáig azt hittem, hogy megbeszélte velük. Istenem...

- Jaja... Azt akarják, hogy mikor hazaértél azonnal menj be az irodába, hogy meg tudjátok beszélni a dolgokat.

- Marha jó. Kár, hogy nem akarok velük beszélni. Utálom ezt. Soha sem fog véget érni ez az egész - felelte Harry szomorúan, majd arra lettünk figyelmesek, hogy valaki ordít a háttérben

- Istenem Niall! Mondtam neked, hogy fel fogjuk gyújtani a konyhát. Áh, basszus - füstölögte, majd lecsapta a telefont.

- Ma mindenki olyan furcsa - csóváltam meg a fejemet, Harry pedig mosolyogva fordult felém - Szeretlek - suttogta

Pár perccel később megérkeztünk egy parkhoz. Kiszálltunk az autóból, majd beléptünk. Nem sokat kellett sétálni, és meg is láttunk pár embert. A szívem a torkomban dobogott, és nagyon féltem. 

- H-Harry... Biztosan jó ötlet bemutatnod a barátaidnak? Úgy értem... Full régóta nem találkoztatok, és nem akarom elrontani ezt. Nem tartozom közéjük, és biztosan jobb lenne mindenkinek, hogyha csak ti lennétek ott. Hozzá sem fogok tudni szólni a témákhoz.

- Szerettem volna, ha velem vagy, de ha nem szeretnél ott lenni, akkor legalább kísérj el, és mutatkozz be nekik - bólintottam. Nem volt olyan vészes a találkozás. Jb harminc percet maradtam ott, amíg megérkezett Anne, hogy hazavigyen. Mondtam, hogy nem kell ezzel fáradni, de Harry ragaszkodott hozzá, hogy ne az autóban üssem el az időt, pláne ne egyedül. Anne-nel jót beszélgettünk az úton, és idő közben az is kiderült, hogy Gemma már otthon is van, így állítólag csajos estét fogunk tartani. Persze csak addig amíg Harry nem ér haza. Otthon Gemma várt minket, frissen elkészült muffinokkal. Beültünk a nappaliba, és egy csomó témáról beszélgettünk. Ez idő alatt nem éreztem, hogy fiatal vagyok. Na de persze ez is csak addig tartott, amíg belém nem nyilallt a felismerés. Anne telefonja megcsörrent, így egyedül maradtam Harry nővérével, aki izgatott tekintettel figyelt rám.

- Lili, kérdezhetek valamit? 

- Persze, nyugodtan - mosolyogtam

- Mesélnél nekem a bátyádról? - kérdezte óvatosan

- Ó, Ashtonról. Hát persze. Nos, ő azt hiszem olyan nekem, mint a legjobb barátom. Az első pillanattól kezdve nagyon szeretem őt, és nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire fogok szeretni. Úgy értem, nem vagyunk vér szerint rokonok. Ashton egy nagyon figyelmes fiú, de ugyanakkor érzéken is. Szereti ha foglalkoznak vele, de ha problémája van, akkor sokszor magában tartja, amit nem szeretek. Imád enni, és vicceket mondani. Komolyan, ki tud vele készíteni, de mégis megnevettet. Mióta csak ismerem, mindig szerette a zenét, legfőképp a dobolást. Nem sokat énekel, de néha elcsípem amikor próbálnak, és olyankor nagyon boldog vagyok, mert a hangja egyszerűen elképesztő. Nagyon ragaszkodó típus, és nagyon tudja félteni a másikat, és mindent megtenne azért, hogy megvédje azokat az embereket akiket szeret, mert neki ez a legfontosabb. Egy igazi csupa szív srác, én mondom neked - Gem aranyosan mosolygott, majd megköszönte, hogy elmondtam egy pár dolgot róla. Igazából nem vagyok ebben jó, mert sosem tudom, hogy mit kéne mondanom. Anne visszajött a telefonálásból, aztán beszélgettünk még egy kicsit. Azt is elmondták, hogy Harrynek eddig egyik barátnőjével sem lehetett így beszélni, mint velem, mert vagy mindegyiknek a pénzen járt az esze, vagy a hírnéven. Jól esett ezt hallani azoktól az emberektől akik a legfontosabbak Harrynek. 

~*~

Lassan éjfél, én pedig kivörösödött szemekkel fekszem az ágyon. Harry még mindig nem ért haza, a telefonja pedig ki van kapcsolva. Persze Anne és Gemma már alszanak, és biztos vagyok benne, hogy nem is gondolják, hogy Harry még mindig nem ért haza. Kivergődtem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, közben pedig megpróbáltam ismételten felhívni Harryt. Megittam a vizet, majd neki támaszkodtam a pultnak, mikor nyílt az ajtó. Nem égett a villany, és szerintem észre sem vette, hogy lent vagyok. Dörmögött egyet, mikor belerúgott a székbe. Kuncogva felkapcsoltam a villanyt, és próbáltam úgy tűnni, mintha mennyire mérges lennék. De valójában az vagyok, de olyan aranyos, hogy nem lehet rá haragudni. Egész biztos megvolt az oka a kimaradásának. Nem valami rendőr vagyok, akinek állandóan felügyelnie kell. 

- Hát te meg miért nem alszol? 

- Azért nem aludtam, mert nem tudtam merre vagy. Vagyis tudtam, de aggódtam érted. 

- Lemerült a telefonom, sajnálom. Átmentem Donnyhoz. Ő volt a gyerekkori legjobb baràtom, és kissé elbeszélgettük az időt - simogatta meg az arcomat. Letette a táskáját, majd felmentünk az emeletre. Meg akartam várni ameddig lezuhanyozik, de mielőtt visszaért volna, elaludtam. Hallottam, hogy recseg a padló, de annyira kimerült voltam, hogy képtelen voltam reagálni. Harry befeküdt mellém az ágyba, majd magához ölelt. Erőt vettem magamon, és megfogtam a kezét, ő pedig megcsókolta a nyakamat, amibe persze az egész testem beleremegett. Mindig kinevet, ha ilyen helyzetbe hoz. Harry felé fordultam, ő pedig magára rántott, ajkaink pedig vad csatát vívtak egymással. Kezei egyre lejjebb haladtak, míg nem elértek a fenekemig, és mire megszólíthattam volna kedves barátomat, már bele is markolt. Egyre lejjebb haladt, és már majdhogynem egy szál bugyiban voltam.

- Harry! Anyukád és a nővéred két szobával arrébb alszik - nevettem fel halkan
- Kit érdekel? Akarlak téged, Lili - még isteni szerencse, hogy sötét van, különben Harry látná az arcomat, ami kb olyan vörös most, mint egy jelzőlámpa.
- De Harry, én még nem... vagyis én, hát tudod...
- Igen, tudom, és megbeszéltük, hogy nem fogom erőltetni. Nem akarok veled lefeküdni, Lili. Mást is csinálhatunk, de persze csak akkor, ha te is szeretnéd - simogatta meg a hátamat, a válaszomat pedig azzal adtam meg, hogy elkezdtem lehámozni róla a felsőjét. Sikerült levennem, majd ajkaimmal felfedeztem kopasz mellkasának minden négyzetméterét, ő pedig hangos levegővételekkel jutalmazott. Mielőtt még lejjebb haladtam volna, fordított helyzetünkön, és így én kerültem alulra. Levette rólam a felsőt, amivel fedetlenné vált a felsőtestem, ő pedig ezt nagyon jól kihasználta. A két mellem közötti területtől kezdve haladt lefelé, míg el nem ért a bugyimig. Óvatosan lehúzta rólam, majd beleharapott a csípőcsontomba. Ezután tovább kínozott, és felcsúszott hozzám, majd ajkaival rátapadt a nyakamra. Néhány helyen egy picit megszívta, minek következtében nagyokat nyöszörögtem, majd én is ezt tettem vele. Ujjamra csavartam a hajából egy tincset, közben pedig elkezdtem levenni róla a boxerét. A kínzás véget ért, a következő pillanatban pedig már homályosan láttam az élvezettől. Harry a középső ujját belém csúsztatta, én pedig a lepedőt markoltam, és próbáltam visszafojtani nyögéseimet. Pár perc elteltével Harry feltolta a másik ujját is, én pedig kábán belekarmoltam a hátába. Azt hiszem ennek nyoma lesz.

Drága olvasóim, ha még itt vagytok!
Iszonyatosan sajnálom, hogy soha nem sikerül előbb hozni a részeket, mint 4 hét, de hatalmas hajtás van a gimnáziumban, és néha már élni sincs erőm, annyira elfáradok, nemhogy írni. Általában megvan a rész a fejemben, de későn írom le az időhiány miatt. De mindegy is, ne beszéljünk rólam, hiszen ti sokkal fontosabbak vagytok. Szeretném megköszönni, hogy a kihagyások ellenére még mindig itt vagytok nekem, és támogattok engem. Igaz, hogy ketten leíratkoztatok, ami bevallom, elég rosszul esik, de nem hibáztathatok senkit, hiszen magamnak csináltam. A lényeg a lényeg; a blog lassan eléri a 115,000 oldalmegtekintést, és remélhetőleg majd egyszer ismételten lesz 130 feliratkozóm.

Hogyha elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet, kérlek írjatok kommentet, pipáljatok és iratkozzatok fel. Nagyon hálás lennék érte, és természetesen az építő kritikákat is szívesen fogadom :) Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. 

Köszönök mindent, Daniella xx. 

30. Bosszantó szomszédok

~ Ajánlott zene: Troye Sivan - Wild (remix) ~

A szívélyes fogadtatás végeztével leültünk mindhárman az asztalhoz, egy kicsit beszélgettünk, majd Anne meghozta az ételt. Nagyon finom volt, és természetesen közben jókat csevegtünk. Miután végeztünk az evéssel, segítettem elmosogatni, Harry pedig felvitte az emeletre a bőröndünket. Anne közben megjegyezte, hogy kellemeset csalódott bennem, és állítása szerint nagyon jó hatással vagyok a fiára. Hatalmas kő esett le a szívemről, de tényleg. Úgy féltem, hogy mit fog mondani. Igaz, hogy most megkönnyebbültem, de azért holnap még vár rám egy találkozás Harry édesapjával. Remélem, hogy ott nem fogok elszúrni semmit, és sikerül majd jó benyomást tenni. Ja, és ne felejtsük el, hogy holnap érkezik meg Gemma a barátjától. Egyébként Anne iszonyúan kedves. Nagyon közvetlen, és igazán csodálatra méltó anya.

A mosogatás végeztével leültünk a nappaliba, és beavattak a családi életükbe. Jobban mondva csak Anne, hiszen Harry nem volt teljesen oda az ötletért, és bizonyára mindhárman tudtuk, hogy ez így van. Előkerültek a régi képek és kazetták. Nagyon vicces volt visszanézni, hogy milyen volt Harry kiskorában. Iszonyatosan aranyos volt, és persze már akkor is imádnivaló humora volt. Három kisebb albumnyi képet néztünk meg, és a legvégén előkerült egy kép, amin Harry és egy lány van. Nem tudtam ki az, és nem is akartam megkérdezni, de mindkettőjükön látszott, hogy itt valami nem tiszta. Zavarban voltak, és tuti van valami azzal a lánnyal. Vagy talán csak kényszerképzeteim vannak. Mivel már eléggé este volt, és viszonylag sokat utaztunk, úgy döntöttünk, hogy veszünk egy fürdőt, majd eltesszük magunkat holnapra. Felmentünk az emeletre, kipakoltam a pizsamámat, és mindent amire szükségem volt, majd Harry segítségével eljutottam a fürdőszobáig. Megfürödtem, befontam a hajam és felöltöztem. Miután kimentem a fürdőből Harry átvette a helyemet. Ameddig zuhanyozott megnéztem a telefonomat, Niall hívott. Megpróbáltam visszahívni, de nem vette fel, így hagytam egy ideig, de nem sokkal később már ismét csörgött a telefonom.

- Na, komolyan, ideje volt már felvenned. Miért vagy fent ilyen későn?!
- Hé, lassíts! ELőször leszúrsz, amiért nem veszem fel, aztán pedig azért, mert fent vagyok? - nevettem ki, majd ő is így tett
- Hogy érzed magad? Minden rendben veletek?
- Igen, Anne tündéri, és nagyon otthon érzem itt magam. El sem tudod képzelni mennyire izgultam. Mikor bemutatkoztam Anne-nek, kapásból azt mondtam, hogy Mrs. Styles. Pedig annyit gyakoroltuk, Niall.
- Biztos vagyok benne, hogy nem vette magára. Tudja, hogy mennyire ideges lehettél. Mikor jöttök haza?
- Igen, lehet igazad van. Holnap találkozunk Harry apukájával, vele töltjük a nap felét, majd jövünk haza és Gemmával találkozunk. A következő nap pedig Harry találkozik néhány régi barátjával. Szerintem 4 nap múlva utazunk vissza, de majd kialakul.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd Niall elköszönt és letettük a telefont. Lementem inni a konyhába, mikor épp csengettek. Anne a fürdőből kiabált, hogy ki tudja e nyitni valaki. Kinéztem a kukucskálón, és egy szőke lány állt az ajtóban, kezében egy tálca édességgel. Kinyitottam az ajtót, ő pedig furcsán nézett rám.
- Szia! Adalaide vagyok, süteményt hoztam az én Göndör barátomnak! Bejövök, ha nem baj - Hogy mi?! Hajnali kettőkor süti? A Göndörnek? Mekkora egy pofátlan, hát az eszem megáll. Legalább megkérdezné, hogy bejöhet e. Idegesen bevágtam az ajtót, majd felmentem az emeletre, hogy szóljak Adalaide Göndör barátjának.
- Mi történt? - kérdezte döbbenten
- Semmi. Téged keresnek - motyogtam, majd megálltam a lépcső előtt, és figyeltem ahogy Harry lemegy
- Harryyy!!!! Úgy hiányoztál nekem!! - üvöltötte, majd a barátom felé rohant.

Mindezek után fujtatva leültem az ágyamra, és próbáltam nem elsírni magam. Nem, nem vagyok féltékeny. Na jó, talán egy kicsit, de inkább az zavar, hogy ez a lány azt hiszi bármit megtehet. Fogalmam sincs ki ő, és mi a francot akar valójában, de nagyon felhúztam magamat miatta. Konkrétan betuszkolta magát az ajtón, amivel természetesen nem kicsit lökött arrébb. Annyi becsület sem vol benne, hogy megkérdezze, hogy nem e zavarna, ugyanígy hajnali kettő, ismétlem hajnali 2 van! Niallel megbeszéltük, hogy nem számít mennyi az idő, akármikor hívhatom, ha valami történik. Először nem akartam egy ilyen kis piti problémával zaklatni, hiszen aludnia kell, de végül rávettem magam, mert egyszerűen belül megfojtott a sírás. Körülbelül a második csörgés után felvette a telefont, és meg sem várva a köszönését, elhadartam neki, hogy mi történt. Először nem értette, hogy mi történt, de aztán kisírtam magam, és elmagyaráztam neki mindent. Azt hitte nem tudott segíteni, de valójában nagyon is azt tette. Letettem a telefont, majd kiröhögtem magam, amiért ennyire érzékeny vagyok. Megtöröltem a szememet, majd elsétáltam a konyhába. Meglepődtem, de a lány már nem volt ott, csak Harry.

- Nélkülem eszed a sütit? - köhintettem egyet, majd kihúzta nekem a széket, hogy leüljek mellé. Elfelezte a sütit ami a kezében volt, majd nekem adta. Megkóstoltam, és valóban nagyon finom volt. Lenyeltem az utolsó falatot is, majd Harry rám nézett.
- Miért sírtál?
- Nem sírtam.
- Dehogynem. Látom a szemeden.

~*~

A tegnapi nap igencsak fárasztó volt. Hajnali háromkor feküdtünk le, és egyszerre keltünk fel. Most épp Anne készít nekünk reggelit, bár ez már nem esedékes, hiszen kettő óra. Reggeli után Harry és én elmegyünk az apukájához, aztán jövünk is vissza. Étkezés után felöltöztünk, összeszedtük magunkat, majd beültünk az autóba. Igazán remélem, hogy jól fog menni a találkozás. Des olyan mint Harry. Talán nem kéne annyira izgulnom.

Az út körülbelül 30 perc volt. Kiszálltunk az autóból, majd Harry csengetett. Pár másodperccel később pedig Harry édesapjával találtuk szembe magunkat. Jó ég, hogy mennyire aranyos.
- Á, Harry! Lili! Gyertek beljebb!
- Lilian Caden - nyújtottam felé a kezemet, ő pedig szintén bemutatkozott, ezután bementünk. Nagyon otthonos ez a lakás. Nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Des ízlése nagyon hasonlít a Harryéhez. Leültünk a nappaliba, és elkezdtünk beszélgetni. Szóba jőtt pár régebbi dolog is, ezen kívül sokat beszéltünk a régi időkről is. Persze itt sem maradhattak el a kiskori képek. Megnéztünk párat, de teljesen elrepült az idő. Már két órája beszélgettünk, mikor Harry telefonja megcsörrent. Kiszaladt az előtérbe, én pedig ezalatt az idő alatt kicsit jobban összeismerkedtem Harry apukájával. Megemlítette, hogy van hátul egy kisebb kert, s szívesen megmutatná nekem, ha nem bánom. Természetesen igent mondtam. A kert valóban nem volt olyan nagy, de volt pár terebélyesebb fa is. Az egyiken egy apró ház díszelgett.

- Ezt a kis házikót Harry és én építettük. Nagyon szeretett ott lenni. Néha amikor egyedül érezte magát, csak elzárkózott mindenkitől, és ott töltötte a napja nagy részét - mondta kissé elcsukló hangon, majd megjelent Harry az ajtóból. Des visszament Harryhez, de én még kicsit körül néztem a kertben. Valóban nagyon nyugtató volt. Valami hatalmas késztetést éreztem arra, hogy felmenjek abba a házba. Vajon elbír engem? Le fogok esni? Túlságosan is kíváncsi voltam, ezért lassan megpróbáltam felmászni a kissé öreg létrán. Nem volt túl instabil a házikó, szóval nem bántam meg, hogy feljöttem. Volt ott pár régi játék, és egy füzet. Nem néztem bele, de a borítóból ítélve dalok, vagy dalszövegek lehettek vele. Pár perccel később Harry köhintésére kaptam fel a fejem.
- Mit csinálsz?
- S-semmit, miért? - mormogtam zavartan, a következő pillanatban pedig Harry kezét láttam meg a házikó padlóján. Felmászik. Le fogunk szakadni. Le fogunk esni!
- Harry, mássz le! Le fogunk esni. Tuti biztos, hogy nem fog elbírni mindkettőnket - utasítottam teljes komolysággal. De most őszintén. Egy hónapban egyszer próbálok komoly lenni, és aztán kinevet engem, és megint nem sikerül. Összeráncoltam a szemöldökömet, Harry pedig szorosan mellém csúszott. Összekulcsolta ujjainkat, majd megcsókolt. Egy ideig el voltunk foglalva egymás ajkaival, aztán benyúlt a pólóm alá, és elkezdett csikizni, mire felnevettem. Nem akarta abbahagyni, én pedig már alig kaptam levegőt. Des az ablakból nézett minket, és mosolygott. Egy nagyobb mozdulatnál kicsit megreccsent valami, de Harry mégsem hagyta abba. Felsikítottam, a fa pedig újra reccsent. A következő másodpercben pedig egy üvöltő férfit találtunk magunk előtt. Valaki félmeztelenül átrohant a kerten, és hangosan kiabálni kezdett.
- Szállj le erről a lányról! Mit keresel te itt? - rángatta Harryt, én pedig azt sem tudtam hol vagyok. Iszonyat vicces volt, de egyben meg is ijesztett.
- Mi a franc? Noel??? - fakadt ki Harry. Mi van?

----

Drága olvasóim!

Egy jó ideje nem volt már rész, és igaz, hogy hamarabbra ígértem meg, de hát nem igazán jött össze. De lényeg az, hogy most újra itt vagyok, és próbáltam egy olyan részt írni, ami nem túl unalmas, és nem csak az átlagos történéseket írja le. Nem tudom, hogy mennyire sikerült ilyenre, ezt majd ti megmondjátok. Akinek van kedve, az lépjen be a facebook csoportba is :) 

Az előző fejezet alá ismét rengeteg komment érkezett, és átléptük a 108,000 oldalmegtekintést. Annyira hálás vagyok nektek, hogy azt el sem tudom mondani! Hogyha ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, kérlek titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után! Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Hogyha van véleményed, ne félj megírni! Az építő kritikákat is nagyon szívesen várom, hiszen azok sokat segítenek!

Köszönök mindent, Daniella xx.

29. Első benyomás

Nos, a tegnap este katasztrofálisan fárasztó volt. Körülbelül hajnali négyig beszélgettünk hármasban, és azt kell mondanom, hogy jól éreztem magamat. Nagyon kimerült vagyok, de valamiért képtelen vagyok aludni. Az ágyamban fekszem, és hallgatom halkan a zenét. Kiszaladtam a fürdőszobába, aztán felnéztem twitterre. Harry posztolt valamit, ezért úgy döntöttem, hogy írok neki egy sms-t.

"Mikor látogatjuk meg a szüleidet? x" - pár perc elteltével válaszolt is.
"Jobban szeretnéd őket látni, mint engem? ;)"
"Miért használsz hangulatjelet? Ijesztő ez tőled."
"Miért hagyod figyelmen kívül a kérdésemet?"
"Hallani akarom a hangodat, Harry. Felhívlak."

Mire elküldtem az üzenetemet, és előkerestem a gyorslistámról Harry nevét, addigra már csörgött is a telefonom. Éreztem a hangján, hogy fáradt, és rekedtes. Kicsit beszélgettünk, és azt is megbeszéltük, hogy amint hazautazom bemutat a szüleinek. Miután letettük a telefont sikerült elaludnom.

Reggel a beszivárgó napfényre ébredtem. Hunyorogva megfordultam, majd óvatosan kinyitottam a szememet. A madarak csicseregtek, valaki pedig a konyhában csörömpölt. Milyen idilli. Lassan összeszedtem az aznapi ruhámat, bementem a fürdőbe, majd lerendeztem magamat. Mire kész lettem mindennel, addigra elmúlt kilenc óra. Lebattyogtam a konyhába, ahol nem volt senki. Elnéztem balra, és Ashton a nappaliban ült és reggelizett. Végülis tegnap beszéltük meg, hogy megvár.

- Jó reggelt! - üdvözöltem, ő pedig viszonozta. Leültem mellé a kanapéra, ő pedig odahozta nekem a reggelit. Kicsit beszélgettünk, aztán folytattuk az evést. Közben még azt is megbeszéltük, hogy délután átugrunk a srácokhoz. Állítása szerint már nagyon várnak. Miután elmosogattunk felmentünk Ashton szobájába, és megmutatta nekem az egyik új dalukat. Annyira csodálatos volt. Azt mondta minden srác írt egyet egyedül, aztán felvették őket. Mondanom sem kell, hogy ez a dal annyira ő volt. Minden szó. Az ő érzéseit és lelkét tükrözték. Büszke vagyok arra, hogy ilyen testvérem van. Nem is kívánhatnék jobbat.

A nap további része unalmasan telt. Öt óra körül elindultunk Luke lakásához. Kicsit ideges voltam, és izgultam is. Rég nem láttam a fiúkat, és ki tudja, hogy Luke mit fog reagálni. Fogtunk egy taxit, az pedig elvitt minket a célállomásunkhoz. Nagy csend volt a ház körül, ami igen meglepő, hisz általában mindenki üvöltve beszél. Kitett minket a taxi, Ash pedig kopogás nélkül berontott a lakásba. Micsoda úriember!

- ... És akkor úgy pofán basztam a csávót, hogy két hétig fel volt dagadva a szeme - úgy látom nem sokat változott a helyzet
- Itt a húgom, te verőlegény! - üvöltötte nevetve Ashton, majd mindenki felém fordult. Még mindig kínosnak érzem, ha ennyi szempár szegeződik rá, annak ellenére, hogy ezt már meg kellett volna szoknom Harry mellett. Talán soha nem fog menni? Gondolkozásomból Michael ölelő karjai zökkentettek ki. Szorosan körém fonta karjait, én pedig viszonoztam neki a kedvességét. Miután elengedett, odalépett hozzám Calum és Luke is. Mindketten örömmel üdvözöltek. Jó egy kicsit igazán itthon lenni. Csak kár, hogy anya megint dolgozik. Ki tudja mikor leszünk együtt úgy, mint egy család.

Leültünk a nappaliba, Calum bekapcsolta a tévét és valami idióta műsorral szórakoztatott, amíg a többiek a konyhában ügyeskedtek. Három srác egy konyhában azzal a tervvel, hogy főzni fognak. Mondanám, hogy reméljük a legjobbakat, de ismerve őket, még talán a házat is képesek lennének felgyújtani. Calum utánozta a mesefigurák mozdulatait, majd megzavarták őt; valaki csengetett. Megkérdeztem, hogy kinyissam e, de csak annyit mondott, hogy maradjak. Húsz másodperccel később Louis és Josh állt előttem. Üdvözöltük egymást, majd leültek közém. Hát, nem egészen így képzeltem el ezt a napot. Mind a hatan ordítozni kezdtek, én pedig kimentem a kertbe. Megfájdult a fejem, és sajnálom, ha megbántok valakit a mostani viselkedésemmel, de valahogy nem bírom a zajt. Leültem a hintaágyba, pár perccel később pedig Louis is csatlakozott hozzám.

- Mesélj, milyen az élet a hatalmas Londonban? - komolyan???
- Zajos. Sosem akartam ilyen messzire költözni, de úgy látszik a sors máshogy döntött. Annyira furcsa, hogy mennyire fiatal vagyok, és mi történt velem - egyetértően bólogatott, majd elővette a cigijét. Meggyújtotta, én pedig figyeltem ahogyan kifújja a füstöt. Megrántotta a vállát, majd megkérdezte, hogy ki akarom e próbálni. Még mindig nem tudom, hogy mi vezérelt rá, de elvettem. Mélyen beleszívtam, majd fuldokolva fújtam ki a füstöt. Mi a francot gondoltam???

- Na mi van? Még most csinálod először? - röhögött, én pedig megráztam a fejemet. Egyszer már beleszívtam, de akkor is ugyanez történt. Undorító, de mégis akarom. Mi van velem? Már éppen magyarázkodni akartam, mikor megcsörrent a telefonom. Harry írt.

" Hiányzol mellőlem. Üres az ágy, és a pólóddal kell aludjak, hogy enyhítsem a hiányodat. Nagyon várom már, hogy újra mellettem legyél. Szeretlek, Lili. "

Mosolyra húztam a számat, Louis pedig felállt mellőlem, és elnyomta a cigit, mikor meglátta, hogy kijött Luke. Louis, a kedvtelen fiatalember visszament a lakásba, és folytatták az ordítozást, helyét pedig Hemmo váltotta fel. Egyből megérezte a cigi szagot.

- Miért? - kérdezte, majd megvontam a vállamat
- Nem tudom. Csak akartam. Most is akarom, de ritka szar érzés beleszívni.
- Nem. Úgy értem, miért vagy ilyen? Olyan más...
- Mire gondolsz?
- Hiányoznak a régi pillanataink. Kész nő lettél, Lili. Hiányoztál nagyon - suttogta elcsukló hangon, én pedig megöleltem őt. Még beszélgettünk kint, aztán bementünk. Elmondta, hogy soha nem akart bántani, és reméli, hogy egy nap meg tudok neki bocsájtani. Úgy sajnáltam. Már rég nem haragszom rá. Bárkivel megesik. Csak azt sajnálom, hogy ő tényleg szeretett, én pedig azt sem tudtam mi az a szerelem.

~*~

- Lili, kérlek. Le fogjuk késni az ebédet. 

- Maradj nyugton. Nem jöhetsz ilyen pacuhán! - jelentettem ki, mjd megforgatta a szemeit. Öt perccel később már az autóban ültünk, s izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk Holmes Chapel-be. Remélem semmit nem fogok elrontani. Nagyon aranyosak Harry szülei, és szeretném magamat adni, de azért mégis furcsán érzem magam, hiszen csak 15 vagyok. Baszki, hogy ez mennyire bizarr. Harry meg 21, jóságos Isten. Már félúton jártunk, amikor újra megszólalt.

- Mi a baj? - simogatta meg a combomat

- Semmi, csak agyalok.

- Tetszeni fogsz nekik, ne aggódj! - mosolygott rám

- 21 éves vagy,  Harry. Én meg 15. Ebbe még csak most gondoltam bele. 

- Kit érdekel, hogy hány éves az, akit szeretek, Lili? Miért aggódsz ezen? Nem két napja járunk. Mi történt veled? 

- Nem tudom. Csak félek, hogy nem tudok majd neked mindent megadni, és abba belepusztulnék - mondtam, miközben kezembe temettem arcomat. Harry leparkolt az út szélén, majd kinyitotta az ajtót. Megfordultam, így ki tudtam tenni a lábamat. Letérdelt elém, majd megfogta a combomat. Felemelte az államat, és a szemébe néztem. Feljebb jött, aztán megölelt. Furcsa, hogy az érintése ennyire meg tud nyugtatni. Annyira szeretem őt. 

Miután sikerült megnyugodnunk, folytattunk utunkat, körülbelül egy óra elteltével pedig meg is érkeztünk Anne otthonához. Kiszálltunk a kocsiból, Harry csengetett, édesanyja pedig ajtót nyitott nekünk. Hatalmas mosoly terült el arcán. 

- Jó estét Mrs. Stlyes. Örülök, hogy megismerhetem. Lilian Caden vagyok! - mosolyogtam, majd ő is bemutatkozott. Megpuszilta a fiát, majd előrement a házba. Kétségbeesett szemekkel fordultam Harry felé.

- Baszd meg, azt mondtam neki, hogy Mrs. Styles. Hát én nem vagyok normális. Gyönyörű első benyomást tettem anyukádra, az egyszer biztos - hajtottam le idegesen a fejemet. Idióta vagy Lilian! 

28. Az autóban akarod?

~Ajánlott zene: Troye Sivan - Youth~

Az ember néha hülyeségeket cselekszik, hülyeségeket gondol és hülyeségeket mond. Tegnap este Ashton felhívott, és most éppen a bőröndömbe csomagolok. Ash apja Ausztráliába utazott, és felhívta anyát, miszerint találkozni akar vele. Tegnap mielőtt telefonált át is ment hozzájuk. Először normálisan beszélgettek, majd hihetetlen módom fenyegetőzni kezdett. Még szép, hogy a testvéremet nem fogom egyedül hagyni ebben a helyzetben. Nos, én sem vagyok a legjobb formában, Harry sem és a kapcsolatunk sem, de mindjárt Karácsony és helyre kell hoznunk mindent. El kell tüntetnünk azt a pszichopata állatot az életünkből egyszer, s mindenkorra.

Szép lassan becsomagoltam mindent, mire szükségem lesz, majd eldöntöttük, hogy ma este mi főzünk, úgyhogy vásárolnunk kell. Mindketten felöltöztünk, majd lementünk a garázsba, de ekkor megszólalt Harry telefonja. Ameddig beszélt valakivel bepakoltam az autóba, beültem és vártam, hogy csatlakozzon hozzám.

- Lili, beszélnem kell veled!

- Mi történt? - kérdeztem nagyra nyílt szemekkel

- Anya hívott. Ahj, ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből, hogy még pár hete megbeszéltük, hogy valamelyik hétvégén hazautazunk hozzá, és végre megismerheted a családomat - mondta fejèt vakarva -, És most lenne az a hétvége, és tudom, hogy most nagyon fontos, hogy támogasd a családodat, ezért azt mondtam neki, hogy még megbeszélem veled. 

- Hű! Nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik majd. Tudom, hogy most lehetetlen választani, de azt hiszem, hogy... Ahj, Harry. Annyira sajnálom. Én nem akarok senkit sem megbántani. Nem lehetne, hogy a jövő hétre tegyük át a látogatást? 

- Nehogy hibáztasd magad! Majd elmegyünk akkor, amikor mindkettőnknek jó. Otthon bármikor szívesen fogadnak minket - mondta, majd megsimogatta a vállamat, aztán pedig elindultunk vásárolni. Végül a Tesco mellett döntöttünk. Körülbelül 20 perc alatt meg is érkeztünk, leparkoltunk, majd bementünk. Ahhoz képest, hogy négy óra elmúlt, nem voltak sokan. Az üzletben először kiválasztottunk mindent, ami a mai vacsorához fog kelleni, majd Harry át akart nézni a játék osztályra, mert állítása szerint van ott valami irtó jó cucc, tehát átsétáltunk oda. Mikor megérkeztünk a leghátsó részhez ment, s elővett egy hatalmas rózsaszín pónit, majd lába közé vette, és felém rohant. 

- Jézusom mit művelsz?! - nevettem fel hangosan

- Vegyél egyet és próbáld ki te is! - megráztam a fejemet, de végül a mellettem lévő lábban hajtható játékra ráültem, aztán pedig Harryvel versenyeztünk. Közben ránk szólt egy biztonsági, hogy azonnal fejezzük be, így a pénztárhoz sétáltunk. Harry fizetett, majd betettük az autóba a cuccokat. Időközben rájöttünk, hogy nem vettünk kávét, ezért hazafelé még beugrottunk a StarBucks-ba, és végre mindezek után elindultunk haza. Szokás szerint rengeteg piros lámpát elkaptunk, így sokkal több ideig tartott eljutni félútig. Már két utcával a miénk előtt jártunk, amikor Niall hívott. Felvettem, ő pedig azt mondta, hogy Harryt képtelen elérni, és valami nagyon sürgős ügyben a stúdióhoz kell mennie. A Göndör megrázta fürtjeit, miután elmondtam neki a dolgokat, majd otthon kipakoltuk az összes cuccot, aztán pedig visszamentünk a belvárosba. Az út közben pedig még mindig a három nappal ezelőtti álmom járt az eszemben. De miért gondolok még mindig erre?

- Az Istenit neki, hogy senki sincs itt. Egy kibaszott sikátorban állunk, Lili. Mindjárt hét óra, kérlek hívd fel Niallt - idegeskedett

- Esik az eső, ne haragudj, de nem várok rájuk tovább. Holnap hosszú utad lesz, és pihenned kell. 

- Na, Niall azt mondta, hogy nem tudott felhívni, de már sikerült megoldaniuk a problémát, és sajnálja, hogy iderángatott minket - mondtam, Harry pedig elkezdett nevetni 

- Mi az? 

- Eláztál. Olyan aranyos vagy - közelebb lépett hozzám, majd eltűrte az ázott hajamat a fülem mögé, ujjaival pedig a fülem mögötti területet kezdte cirógatni, aztán megcsókolt. Fogalmam sem volt arról, hogy mit csinálok, és hol. Megfogta a kezeimet, s az autóhoz vezetett, kinyitotta az ajtót, én pedig megvártam amíg beül, majd ölében elhelyezkedtem. 

- Lili! - suttogott, majd meghúztam a haját

- Szeretlek, Harry! - válaszoltam, majd közelebb húzott magához. A autóban már olyan fülledt volt a levegő, mint valami növénykertben, és ehhez még az is hozzájött, hogy a Harry alsónadrágjában lévő "dolog" egyre keményebb volt. 

- Lili?! 

- Hm?

- Az autóban akarod? - kérdezte, majd felkuncogtam

- Honnan veszed, hogy egyáltalán akarom? - húztam fel a szemöldököm - Bocsánat. Nem a legjobb időzítés a viccelődésre

- Azt akarom, hogy az első különleges legyen - simított végig a kezemen

- Honnan tudod, hogy ez lesz az első? - kérdeztem, majd felrántotta a szemöldökét - OKÉ, befejeztem! - nevettem fel

*~*

Az autóban történt dolgok után hazamentünk, majd megfőztük a vacsorát. Igazából sokat ettem belőle, pedig egyáltalán nem voltam éhes. Másnap reggel kilenckor elindultunk a reptérre. Nagyon sok rajongó volt kint, de Harry mindezek ellenére megvárta, amíg felszáll a gépem. Könnyes búcsút vettünk, majd elindultam haza, nem kicsi gyomorideggel. Most nemsoká leszáll a gép, és igazából a kevés alvás ellenére irtó kipihentnek érzem magamat. Azt hiszem amikor hazamegyek, akkor fog megtörténni életem egyik legnagyobb veszekedése. Anyával nem voltam olyan viszonyban a Harrys dolog óta, és nem tudom, hogy nézek majd a szemébe. Többet kellett volna keresnem, és megbeszélni a dolgokat. De van egyáltalán mit megbeszélni? Ahj, olyan komplikált ez az egész.

Végre landolt a gép, Ashton pedig már a terminálnál várt engem. Hosszasan ölelkeztünk, majd elvette a bőröndömet, és hazaindultunk. Jó végre látni őt.

- Na és... Mark itt van már? Úgy értem... otthon

- A tegnapi fenyegetőzés után kiakadtam, ezért azt mondtam neki, hogy ne jöjjön vissza, azonban anyával úgy terveztük, hogy azt fogja hinni, hogy teljesen egyedül lesz majd anyuval, és nem számít arra, hogy valójában hárman leszünk. Körülbelül fél óra múlva jön vissza, terveink szerint. 

A taxi hamar megérkezett, így viszonylag időben hazaértünk. Igaz, hogy nagyon ki voltam fáradva, de nem számít. Lesz még időm pihenni. Ahogy kitettek minket közvetlenül a ház előtt, görcsberándult a gyomrom. Ash kivette a bőröndömet a csomagtartóból, majd az ajtóhoz sétáltunk. Beléptünk, és megpillantottam édesanyámat a konyhában. Otthon eldöntöttem, hogy nem fogok semmit túlzásba vinni, ehhez képest gondolkozás nélkül odaszaladtam hozzá Megöleltük egymást, ő pedig mindenért bocsánatot kért, ahogyan én is. Kicsit beszélgettünk hármasban, aztán csengettek. Ashtonnal beültünk a fürdőbe, és az ajtón keresztül vártuk, hogy végre közbeléphessünk. Remélem semmi rossz nem fog történni. Mark megérkezett, anya pedig a konyhában ült a pult mellett, míg ő az ajtó előtt állt, megtartva a távolságot. Elmondta, hogy vissza szeretné kapni anyut, és iszonyúan megbánta amiket tett, és azt is mondta, hogy megváltozott, mert volt kiért. Nos, alkoholistábbnak néz ki, mint ezelőtt, szóval jobb, ha nem mondom el az őszinte véleményemet. Körülbelül 15 perce beszélt anyához, amikor egyszer csak felemelte a hangját. Ashtonnal felpattantunk, majd azonnal anya segítségére siettünk. 

- Ti meg mi a francot kerestek itt? - kiáltott fel Mark -, Nahát, Kedvesem, nemcsak a fiadat fordítod ellenem, hanem még a híressé vált lányodat is? Vagy mondjam inkább azt, hogy annak a híres pacáknak a groupija? - mi a fene?

- Kikérem magamnak! Mégis mit képzelsz te magadról? Idetolod az arcodat évek után, és azt mondod megváltoztál? Már ne haragudj, de most is bűzlesz mint egy görény! Igenis meg fogom védeni a családomat, és te nem tartozol bele! Itt hagytad a fiadat, ember! Folyamatosan fájdalmat okoztál mindannyiónknak, és még képes vagy idejönni? Undorító vagy! Megkérlek, hogy menj el innen, és ne gyere vissza! - üvöltöttem teli torokból, Ashton pedig visszafogott

- Menj innen, Mark! - emelte ki Ashton az utolsó szót, az apja pedig lehajtotta a fejét, majd távozott a lakásból, de még utoljára visszapillantott, és azt mondta, hogy még hallani fogunk róla. Remek. Gyönyörű Karácsonynak nézünk elébe. 

- Szeretlek titeket! - ölelt meg mindkettőnket anya. Végre itthon vagyok. Igazán itthon.

Kedves Olvasóim!

Ismételten bocsánatot kell tőletek kérnem, hiszen a szünet ellenére is képtelen voltam eddig hozni a részt, de egyszerűen annyira el vagyok fáradva, hogy a gondolkozás is nehezen megy. A rész negyedét megírtam, de végül azt kitöröltem, mert nem gondoltam jónak, és most itt vagyok ezzel a vadonatúj résszel. Nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket. Ha így van, kérlek iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Építő kritikákat is szívesen fogadok, hiszen azok csak segítenek. De most lássuk, hogy mi történt az előző rész óta a blogon: Elértük a 123 feliratkozót, ám valaki leiratkozott, így ismételten csak 122 ember követi a blogot. A 89,000 oldalmegtekintés 94,400 fölé emelkedett, és ismét kaptam rengeteg kommentet. Nagyon köszönöm nektek. Iszonyúan hálás vagyok mindenért! 

Facebook csoport: XXX

Utólag is Boldog Karácsonyt mindenkinek. Köszönöm, hogy vagytok nekem!:')

Daniella xx. 

27. Tanulj a hibáidból!

~Ajánlott zene: One Direction - Walking In The Wind~

Nos, voltam olyan szerencsés, hogy az eléggé előrehaladott depresszióm, valamint a rohamom pont a fotósok előtt jött ki rajtam, így minden erről szól, de mióta hazajöttem a kórházból mondhatni minden rendben van. Nem lenne természetes, ha Harryvel nem vesznénk össze legalább egy nap egyszer, de szerencsére meg tudjuk oldani a problémáinkat. Egyenlőre...

Harry jelenleg Niallel van a konyhában, én pedig összepakoltam kicsit a hálószobában. Már szinte minden kész volt, amikor benéztem az ágy alá. Nem volt alatta semmi, de akkor valahol mégis megpillantottam egy anyagdarabot. Kivettem, majd döbbenten figyeltem a kezemben tartott vörös, csipkés melltartót. Konkrétan nem hittem a szememnek. Talàn balhéznom kellett volna már az elején, de nem tettem. 

- Harry! Fel tudnál jönni egy kicsit? - üvöltöttem le az emeletről, ő pedig megjelent. Felálltam a földről, és minden bátorságomat összeszedve mosoly erőltettem az arcomra, majd megszólaltam.

- Csak arra gondoltam, hogy... Tudod. Hogy mivel magyarázod ezt nekem? - mosolyogtam csalódottan, ő pedig kitágult szemekkel figyelt rám.

- Ez egy melltartó. Biztosan a tiéd - mosolygott, majd vállamhoz érintette ujjait

- Az enyém? Képes vagy azt mondani, hogy az enyém? Az isten szerelmére, Harry! Miért hazudsz nekem? Az ágy alól szedtem ki! - kiabáltam magamból kikelve, Niall pedig megérkezett az ebédlőből.

- Mi történt? - kérdezte félénken -, Ha zavarok akkor elmegyek, oké? 

- Ok, akkor menj! - kiálltott rá Harry

- Hogy beszélsz vele? Hogy vagy képes így beszélni Niallel, Harry? Jó, tudod mit? Az a lány, aki ezt itt hagyta egész biztos visszajön még hozzád, úgyhogy inkább jobb lesz, ha én is elmegyek!

- Mi van ma mindenkivel? 

- Mégis mi? Azt kérdezed, hogy mi van mindenkivel, miközben én találtam ezt a szart, aminek mellesleg rohadtul parfüm illata van!? Még te vagy felháborodva? Mondd, te tényleg megcsaltál? Mire kellettem neked? Akartál valakit, akivel szórakozhatsz? Tudtad jól, hogy nem fogok ellenállni neked, ugye? Kibaszottul kihasználtál, nem igaz? - kiáltottam, Harry pedig szólásra nyitotta ajkait -, Nem! Ne kezdj bele. Inkább nem akarom tudni a kérdéseimre a vàlaszt. Befejeztem ezt, oké? Elmegyek! - Harry döbbenten állt, majd megkérdezte mik a terveim, én pedig csak annyit feleltem, hogy Niallhöz megyek àtmenetileg. Természetesen nem hagyta szó nélkül. Megpóbàlt elrángatni tőle, de nem engedtem neki. Ezutàn leült ágyra, de előtte ránk csapta az ajtót, mire közöltem vele, hogy egy hatalmas barom - Ajj, már régóta azt érzem, hogy valami nincs rendben, de a mai nap tényleg meggyőzött erről. Idióta vagyok. Elhittem neki mindent.

Azt hinné az ember, hogy szombat délután pihen a szerelmével, erre én majdhogynem szakítok vele, és mindezek után a legjobb barátjánál töltöm az éjszakát. Talán haza kellene mennem... Igazából haza.

A kanapén feküdtem az előszobában, Niall pedig a fotelben ült. Senki sem szólt egy szót sem, de végül megtörtem a csendet.
- Unatkozom. Beszélgess velem, kérlek. - mondtam alig hallhatóan, majd felállt, én pedig feljebb csúsztam a kanapén, hogy mindketten elférjünk.
- Miért nem sírsz? Ilyenkor... ilyenkor mindenki azt csinálja. Miért tartod magad, miközben mindketten tudjuk, hogy belül éget a fájdalom? Miért gyötröd mégjobban magad?
- Sajnálom. Én csak egyszerűen képtelen vagyok sírni. Ahj, Niall. Annyi minden nyomja a lelkemet.
- Meséld el. Egyszerűen csak beszéld ki magadból, Lili!

- Rendben. Szóval hol is kezdjem? Ebben az évben kezdtem a gimnáziumot, ami kész katasztrófa volt. A legkisebb dolgokért is lebasztak, aztán a vége az lett, hogy az egyik klikk felgyújtotta a tornatermet, és állítólag valami bizonyítékuk is volt, hogy ott voltam. Kirúgtak a gimnáziumból, majd apám írt egy levelet, miszerint hozzá kell költöznöm. Gondolhatod. Marha rég nem láttam, és most is leszarja, hogy mi van velem. Odaköltöztem hozzá, nem mellesleg a tengerentúlra. Ott kellett hagynom Ashtont, anyát és Luke-ot. Én, marha. Azt hittem valóban szerelmes vagyok, közben az is csak egy fellángolás volt, és összetörtem Luke-ot. Mindezek után pont a születésnapomon az idióta apám képes volt azt mondani, hogy eljegyzi a barátnőjét és mellé még egy mostohatestvért is kapok. Elmentem otthonról, majd órákat töltöttem az utcán, aztán találkoztam Harry-vel. Kibaszottul beleszerettem, a többit pedig már tudod. Niall, én nem tudom elhinni, ami történt.

Elmeséltem Niallnek a dolgokat, majd felállt a kanapéról és a konyhába sétált.

- Nézd, Lili. Borzasztó dolgokon mentél keresztül, de egy dologban biztos lehetsz: Harry soha nem tudna téged megcsalni! Talán meg kellett volna várni a magyarázatát, de figyelj! Ha már így alakult, akkor érezzük jól magunkat, és felejtsük el ami történt. Hoztam fagyit. Van kedved X-Box-ozni? - mosolyogva bólintottam, majd bekapcsoltam a tévét, amíg Niall elővette a cuccokat. Összeszereltük, majd kiválasztottunk egy játékot. Jézusom, még soha nem csináltam ilyet.

*~*

- Niall, ez soha nem fog sikerülni. Nézd, még meg sem tudom fogni a konzolt - nevettem, majd legyintett egyet. Letette a sajátját, majd mögém mászott a kanapén, majd előrébb csúsztam, hogy jobban elférjünk. Két lábát körém fonta, kezembe adta a tárgyat, majd kezeit az enyémre helyezte.
- Na, most megmutatom, hogy mit kell csinálnod. Szóval, ha jobbra szeretnél menni, akkor ezt nyomd meg, ha pedig balra, akkor ezt. Érted? - bólintottam -, Ha el akarsz fordulni akkor ezt kell nyomkodnod.
- Jajj! Már értem! - mosolyogtam, majd elhelyezkedtünk ismét úgy, mint nemrég. Annyira hamar eltelt másfél óra, hogy szinte észre sem lehetett venni. Ha nem korgott volna a gyomrom, akkor talán másnap reggelik képesek lettünk volna a kanapén terpeszkedve dumálni.
- Éhes vagyok. Rendelhetünk pizzát? Vagy amit szeretnél enni. Én bármit képes vagyok felfalni, szóval válassz valamit.
- Aszta! Mennyi mindenben hasonlítunk! - mosolygott elbűvölően, majd felrántott a kanapéról. Elsétáltunk a konyhapultig, én leültem egy székre, ő pedig kinyitott a a hűtőt.
- Akarsz főzni? - megráztam a fejem
- Még felgyújtom a konyhát, ne hülyéskedj! Kiskoromban kiborítottam mindent, ami a kezem közé került. - nevettem, de hajthatatlan volt. Azt mondta, egy kis pudinghoz nem kell nagy tudás, és biztos abban, hogy nem fogok elrontani semmit. Azt hiszem nem volt választásom, így belementem.

Mindketten felvettünk valami kötényt, és mellé még kuktasapkát is, így már készen is álltunk a harcias pudingfőzésre. Elővettük a tejet, a pudingport, a cukrot, és mindent ami kellett. Niall intézte ezeket, addig gőz felett melegítettem csokit, amit majd a rétegek közé teszünk. Épp elzártam a tűzhelyet és megfordultam, mikor az arcomba csapódott valami fehér por.
- Niall! - üvöltöttem nevetve, majd próbáltam leszedni magamról a pudingport. Undorító! Az egész belement a számba és leszippantottam. Jajj, érett 22 éves. Hát persze, hogy az.
- Kérsz még? - kérdezte kaján vigyorral az arcán. Válaszképpen az arcába nyomtam a tenyeremet, ami csoki és pudingpor keverékében úszott. Óvodás gyerekek módjára kezdtünk el dobálózni mindennel, ami csak az utunkba került, a végére pedig a konyha is úszott. Nevetve rohantunk fel az emeletre, megfeledtkezve mindenről, ami ma történt. Beléptünk a fürdőszobába, és mindketten lemostuk az arcunkra ragadt ételeket. Én a zuhanyrózsával próbáltam leszedni, Niall pedig a mosdókagylóba hajolt. Épp vissza akartam rakni a rózsát, mikor megcsúsztam a zuhanykabinba. Sikerült megkapaszkodnom, de Niall szinte azonnal utánam kapott. Megpróbáltam megfordulni, de becsípte az ajtó a kötényem madzagját. Kurva jó...

- Segítek kibogozni, várj. - beléptetett a zuhanyfülkébe, majd ő is hasonlóképpen tett. Körülbelül két perccel később rájöttünk arra, hogy ez sosem fog sikerülni, így egy nagy mozdulattal letépte először a nyakamról a kötény egy részét, majd a derekamról. Először nem vettem észre, de mikor kiléptem a tükörhöz láttam, hogy a nyakam vérzik. Kivettem a Szöszke kezéből a kötényt, de azon csak egy apró folt volt pont ott, ahol elszakadt. De jó, valószínűleg szétdörzsölte a nyakamat.

- Ez elég csúnya. Hozok fel fertőtlenítőt, és le is ragasztom - mondta, én pedig vártam, hogy végre a nyakamra csöpögtesse a fertőtlenítőt. Mindig rossz érzés, ha ilyen történik, mert azt hiszem bebeszélem magamnak, hogy csíp, és még rosszabb érzés. Végre felért egy kis dobozkával a kezében, majd oldalra tette a hajamat, hogy hozzáférhessen a sebhez. Miközben ügyködött próbáltam elterelni a figyelmemet.
- Olyan jó vagy hozzám, Niall. Mindig törődsz velem, meghallgatsz és tanácsokat adsz. Már csak te maradtál nekem. Úgy fáj! - suttogtam, miközben sós könnycseppek csordultak végig arcomon. Niall befejezte a sebem lekezelését, majd rám nézett. Arcomat kezei közé vette, és arra kényszerített, hogy nézzek rá. Képtelen voltam.

- Nagyon sokat jelentesz nekem, Lili. Talán túl sokat is... - suttogta az utolsó mondatot, mire megdermedtem.
- Ez...Ezt hogy érted? - kérdeztem félénken, majd kissé rosszallóan megrázta a fejét. Hirtelen Deja Vu érzésem lett, mikor megláttam könnyeimen keresztül arcád közeledni felém. Én esküszöm, hogy minden erőmmel próbáltam ellenállni, de gyenge voltam, és nem ment.
- Soha ne ess szerelembe. Túl sokat veszíthetsz - suttogta, majd látásom elhomályosult.

Drága Olvasóim! (Ha még vagytok)
Több mint egy hónapja egyetlen fejezet sem került fel a blogra, de mint tudjátok ennek megvan az oka. Új gimi, tnaulás, versenyek és a félévi hajtás. A facebook csoportba már jeleztem, hogy mi történik, ezért nem írnám le még egyszer. A lényeg, hogy mindjárt félév, és aztán nem lesz semmi sem ilyen kemény. Most viszont nem akarok itt is az iskoláról beszélni, hiszen gondolom nem sok mindenkit érdekel. Nos, iagzából az előző rész óta túlléptük a 122 feliratkozót, s lassan a 89 ezer oldalmegtekintés is meg lesz. A facebook csoportban pedig majdnem 300 ember van, jó ég! Annyira hálás vagyok nektek!

Hogyha elnyerte a rész a tetszésed, kérlek írj egy kommentett, iratkozz fel, és pipálj. Építő kritikákat is szívesen fogadok, hiszen azok csak segítenek! Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Della x :) 

26. Minden olyan lesz, mint régen

~Ajánlott zene: Amer Run - I Found~

Képtelen vagyok élni. Senki sem engedélyezi, hogy meglátogassam Harryt. Minden tele van velünk. Úgy állítják be őt, mintha rosszat tett volna velem. Soha nem tenne olyat, amivel fájdalmat okozna kettőnknek. Ha ez még nem lenne elég, rengeteg újságíró és fan van a ház előtt, akik napok óta azt akarják, hogy én, vagy Ashton nyilatkozzunk. Olyan zaj van, hogy képtelen vagyok meglenni ebben a házban. Minden egyes szó zavar, ezen kívül pedig két napja nem aludtam egy szemhunyásnyit sem.

- Lili, fel kell öltöznöd. Most telefonáltak a rendőrkapitányságról. El kell mennünk a nőgyógyászhoz. - suttogta, én pedig képtelen voltam felfogni amit mondott. Hogy hova?!

- Én...én nem megyek sehova! - üvöltöttem
- Kérlek, hogy ne nehezítsd meg ezt, Lilian! El kell mennünk, hogy megvizsgáljanak, aztán kiengedhetik Harryt, feltéve, ha tényleg nem tette meg...
- Nem tette meg, persze, hogy nem!

Rendesen összevesztünk, mire összeszedtem magamat. Az utca tele volt rajongókkal és újságírókhoz, nekem pedig így kell elmennem, ráadásul egy nőgyógyászhoz... Remek.

Telefonáltam Niallnek, hogy jöjjön értünk és vigyen el minket a kórházba. Körülbelül 10 perc múlva meg is érkezett. A lehető leggyorsabban szaladtunk ki az autóhoz, majd azonnal el is hajtottunk. Az út nagyon csendesen telt. Csak bámultam az ablakon, és töprengtem. Szerencsére hamar megérkeztünk a kórházba. A rendőrség által voltam bejelentve, így nem kellett két percnél többet várni. Remegő lábbal léptem be a szobába, majd megpillantottam egy fiatal doktornőt. Nos, legalább nem egy hapsit kaptam...

Megvizsgált, majd megírt pár papírt. Ugyanazt mondta, amiben reménykedtem. Remélem leír mindent a papírra, mert elég kínos lenne a bátyámnak ecsetelgetnem a bent történteket. A lényeg, hogy "erőszakos behatolásnak" nyoma sincs, tehát elvileg Harryt ki kell engedniük!

Kiléptem az ajtón, de csak Niall volt kint.
- Ashton merre van?
- Nemrég érkezett meg Luke, így taxival érte jött. Azt mondta pár órán belül otthon lesz. Addig majd elütjük az időt. Minden rendben volt odabent? - bólintottam, majd elindultunk. Az út nagyon csöndes volt. Megint. Megálltunk egy piros lámpánál, mikor rezegni kezdett a telefonom. Kivettem a zsebemből, majd megnéztem. Az egyik csoporttársam írt, hogy be kéne mennem próbára, meg hasonlók. Semleges arckifejezéssel tettem vissza a telefont a helyére, a következő pillanatban pedig Niall kezét éreztem meg a combomon. Ráemeltem tekintetét, majd azt suttogta; Minden rendben lesz. Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, majd megfogtam a kezét és megszorítottam azt. Vissza mosolygott rám, aztán megrázta a fejét és rátaposott a gázra. Megint nem értem mi baja van. Nem tudom mit kéne tennem.

Átvergődtünk az utcában álló emberek között, aztán bementünk a házba. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy senki sem engedi a látogatást. Legalább valamelyik fiú bemehetne hozzá, de még őket sem engedik a közelébe. Niall elment telefonálni, én pedig leültem a TV elé. Percekig csak bámultam a fekete képernyőt, aztán úgy döntöttem, hogy bekapcsolom. Hátha adnak valamit Harryről. Valami jót...

"Már biztos! Harry Styles barátnője nem lett erőszak áldozata, az énekest azonban továbbra sem engedik ki az előzetesből. Vajon mi áll a háttérben?" - hangzott a készülékből, majd kikapcsolva azt, a földhöz vágtam az egyik díszpárnát. Nem hiszem el. Mégis mennyit kell fizetni valakinek azért, hogy még az orvosi titoktartást is megszegje?! Niall idegesen baktatot vissza a kanapéhoz, majd leült mellém.
- Minden rendben? - kérdezte, de nem válaszoltam. Pár percig gondolkoztam, de végül megtörtem a csendet.
- Tudod, régen azt hittem nekem nincs szívem. Azt hittem ha szívtelennek és sebezhetetlennek mutatom magam, akkor nem tudnak bántani. Most már tudom, hogy van szívem. Érzem, ahogyan összetörik.

~*~

Az idő egyre jobban telt. Időközben Niall hazament, őt pedig felváltotta Ashton és Luke. Nem értem most miért jött ide, de tényleg. Nem tud segíteni.
- Lili! - üvöltött Ash
- Lilian!
- Itt vagyok! - visítottam vissza, majd felrohantam az emeletre.
- Öltözz! Mehetünk Harryhez! - azt hiszem nem fogtam fel.

Azonnal magamra kaptam egy tornacsukát, és egy kardigánt, időközben Ashton pedig hívott egy taxit. Kicsit lassan, de végre megérkezett. Alig vártam, hogy odaérjünk, s végre láthassam őt. A taxi lelassított, fizettünk, majd berohantunk a portára. Mondanom sem kell, hogy mennyi riporter volt ott. Átverekedtük magunkat a tömegen, majd elindultunk az irodába, ahol be kell jelentkezni, ekkor azonban megpillantottam a folyosón göndör fürtjeit. Gondolkodás nélkül rohantam oda hozzá, majd karjaiba vetettem magam. Olyan szorosan ölelt, mint még soha. Hogy tehették ezt vele?

- Minden rendben? Ugye haza jössz? - törölte le könnyeimet
- Nem mehetek haza, Lili. Még nem engedik. Fogalmam sincs, hogy mi történik, de minden olyan lesz, mint régen, rendben? - megráztam a fejemet -, Hé! Ne sírj, kérlek! Nem bírom ki, ha sírni látlak. Így nem fogom tudni végigcsinálni. Haza kell menned, és erősnek kell lenned. Mindent meg fogok oldani. Ígérem, Lili, ígérem neked! - újra magához húzott, majd megcsókolt. A következő percben pedig egy rendőrt pillantottam meg Harry mögött.
- Hé! Nem gondolják, hogy ki kéne engedni? Ha kárt tett volna a lányban akkor félne tőle. Maguk nem látnak? Nézzenek végig ezen a két emberen. Miért nem hagyják, hogy boldogok legyenek? Ott van az orvosi papír. Maguknak az sem elég? Mit akarnak még? Őszintén mondom, hogy pályafutásom alatt ilyennel még nem találkoztam. Itt az ideje letenni a fényképezőgépet. Felmondok - fakadt ki egy újságíró (?), letette a gépet a földre, majd kiviharzott az épületből.
- Most kérem távozzanak. A láthatási jog nem erről szól. Mégis mit képzelnek? - háborodott fel a rendőr, majd elrángatta Harryt, aki még utoljára végigsimította karomat. Nem birom. Ennyi volt. Asthon kézen fogott, ekkor viszont már nem bírtam magammal. Rohamom lett, és képtelen voltam befejezni a sírást. A bátyám pontosan tudja, hogy ez mit jelent. Mindig ő segített ebben, mert anya sohasem ért rám.

Kiértünk az épületből, a fotósok pedig körénk gyűltek. Eltakart arccal próbáltam leplezni sírásomat, de ez nem ment. Minden egyes esemény, ami a napokban történt előtört bennem, és képtelen voltam megállni a lábamon. Akaratomon kívül leereszkedtem a földre, majd hajamhoz nyúltam, s "lágyan" belemarkoltam abba. A
következő pillanatban pedig Ashton kétségbeesett kiáltását hallottam, mint már oly sokszor. "Lili! Nem eshetsz vissza! Ne csináld, könyörgöm!" Gyenge vagyok. Nem megy.

Az író szemszöge

Lili édesanyja élete legnagyobb hibáját követte el, amikor feljelentette Harryt. Ebből a tettből látszik, hogy nem ismeri lányát. Most sem törődik vele, és megint a testvére próbálja átsegíteni a nehéz időkön. Lilian összeroppanva zuhant a földre, Ashton pedig próbálta elkapni. Az újságírók csak magukkal törődtek, és eszükbe sem jutott, hogy talán valami komolyan gond van. Ashton elővette a telefonját és azonnal tárcsázta a mentőket. Tudta, hogy mi történik húgával, hiszen nem először megy ezen keresztül. A rohamai régóta nem tértek vissza, ám most a körülmények máshogy hozták. Az egyik fotós elhintette, hogy mekkora címlap sztori lesz ebből, mire Ashton felállt és azzal a lendülettel kiverte a kamerát a kezéből. Dühöngeni kezdett, pedig belül tudta, hogy a testvére kárát okozza vele. Nem szabad elgyengülnie. Lilinek most lesz a legnagyobb szüksége bátyjára.

- Szeretlek, Ashton! - suttogta Lili, majd lehunyta szemét, a külvilág pedig megszűnt létezni körülötte.

Drága olvasóim!
Mióta elkezdődött a gimnázium nem nagyon volt időm írni, de mindig volt a fejemben valami a részekkel kapcsolatban. Igaz, hogy tegnapra ígértem a részt, de csak most sikerült teljesen készre megírnom. Rengeteg komment, pipa, valamint feliratkozás is jött az előző rész alá/után, amiért nagyon hálás vagyok! 119 feliratkozóval büszkélkedhetek, és immáron túlléptük a 80.900 oldalmegtekintést! Remélem nem okozok csalódást ezzel a résszel. Ha elnyerte a tetszéseteket kérlek iratkozzatok fel, pipáljatok és kommenteljetek! Nagyon sokat jelentene. 
Facebook csoport.