09. Minneapolis

~ Ajánlott zene: Taylor Swift: Blank Space ~

 A telefonom rezgése zökkentett ki az önsajnálatból, megnyitottam, csak szám volt, név, nuku.

" Ez még csak a kezdet volt, édesem " - ahogy elolvastam, összerándult a gyomrom, aztán az üzenet végére pillantottam, ahol Luke neve díszelgett.

Ezután már nem kaptam választ. Megpróbált felhívni, de körülbelül 5 percig csak kinyomtam, mire közölte velem es SMS-ben, hogy vegyem fel azt a rohadt telefont, így eleget tettem a kérésének.

- Na vére, hogy felvetted... Miről beszélsz?

- Kirúgtak a gimnáziumból - szipogok -, felgyújtották a tornatermet, és azt mondták, én is benne voltam, hogy én bátorítottam őket. Persze, hogy csak engem csaptak ki.. Tudtál erről?

- Nem.. Persze, hogy nem. Mikor történt ez? Hééhhééé, ne sírj! Mindent megoldunk. 

- Nem vagy itt, semmi sem lesz rendben. Mi lesz most? Elmentél. Rettegek, hacsak kopognak. Ki tudja, mikor lesz újra Ian az ajtómban? Azért szerettük volna ezt az egészet, hogy megvédj.. Megvédjük egymást, erre elmentél, ki tudja mennyi időre. Máris hiányzol, Luke.. - bevallottam neki. Őszintén hiányzik nekem..

- Minden rendben lesz. A srácokkal csak egy hónap múlva kezdjük el a turnét, megbeszéljük a szerződés részleteit, és utazunk is haza. Nem tudom mennyi idő, de jövőhéten már otthon leszek, veled, Lili. Senki mással, csak veled. Azt hiszem kicsit több az, amit érzek, mint az, hogy megvédelek. Hülye érzések, nem igaz?! - felnevetett, felnevettem. Olyan édesm volt. Halkan próbáltam kuncogni, de lépteket hallottam. Anya volt az.

- Lili, kislányom, miért nem alszol? Ó, kivel beszélsz?

- Csak Ashton az, de már éppen menni készül, majd holnap beszéltek, szerintem én is alszok, kicsit fáradt vagyok. - mosolygott egyet biztatóan, aztán kiment.

- Luke, mondd meg a bátyámnak, hogy vele beszéltem tegnap este. - nem jött válasz -, Luke. Itt vagy? Kibaszott telefon.. Szeretlek Luke. - 5 másodperc csönd, aztán válasz. Jézusom. Még vonalban volt, én pedig... azt hiszem bevallottam neki.

- Én is szeretlek Lili. Jó éjt. 

~*~

Sajgó fej, hétfő reggel, és a pillanat, amikor rájössz, hogy már nem kell iskolába menned, így alhattál volna. Csodálatos... Hét óra múlt két perccel, anya pedig már lenn csörömpöl az edényekkel. Kikászálódtam az ágyból, elővettem egy felsőt és egy melegítő alsót, majd a fürdőszoba felé indultam. Hajamat laza copfba fogtam, majd megmosakodtam, aztán megmostam a a fogamat. Arcot töröltem, aztán néhány bőrhibámat elfedtem egy kis korrektorral, amit aztán púderrel fixáltam is. Ajkaimra pedig szedres ajakápoló került. 

- Jó reggelt 

- Jó reggelt Drágám. Kérsz enni? - kérdezte, én pedig megráztam a fejemet -, ma reggel kaptam egy levelet. 

- Um.. kitől? Iskola, bíróság? Csak nem... anya... csak nem az FBI?

- Ne hülyéskedj Lilian! Ez marha komoly. Az apádtól jött. Nem bontottam ki, mert neked címezte. Egyedül hagylak egy kicsit. Olvasd el. - megsimogatta a vállamat, majd felment a szobába. Remegő kézzel fogtam meg a levelet. Az állt rajta, hogy Minneapolis-ban adták fel. Valószínűleg akkor itt él. Elsőbbségi levél. Fontos lehet. 

' Drága kislányom!

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Olyan régen nem kerestelek, de nem azért, mert nem akartam, hanem azért, mert féltem. Féltem, hogy nem szeretnél velem beszélni, esetleg levelezni. Rettegtem a tudattól, hogy már felnőttél. vajon még most is olyan vagy, mint amikor elmentem? - könnycseppek gyűltek a szemembe. Annyira hiányzik -, Nos, most szeretnék először a tárgyra térni. A tárgyra, amiért valójában íródott ez a levél. 

Az iskolád értesített arról, hogy mi történt. Őszintén szólva, mélységeset csalódtam benned. Hol van ilyenkor anyád új barátja, és az ő testvére? Mindegy. Szóval nem kellett sokat rágódnom azon, hogy mit is fogok most tenni. Az elején sem örültem annak, hogy anyádnál helyezzenek el, de esélyem sem volt, hiszen í bíró mindig - majdnem mindig -, az édesanyáknál helyezik el a gyermekeket, de ez azt ügy elég érv ahhoz, hogy hozzám költözz! Pénteken indul egy gép Minneapolisba, azzal szeded a cókmókodat, és szépen hozzám költözöl! Nem engedhetem, hogy ezen kívül még súlyosabb dolgok is történjenek veled. Tudom, hogy nehéz ez most neked, és hirtelen jött, de azt kell, hogy mondjam, így lesz a legjobb. Ha úgy döntesz, hogy mégsem jössz, akkor kénytelen vagyok bíróságra vinni az ügyet, hiszen láthatóan édesanyád nem törődik veled. Itt meg lenne mindened, Lilian. Akármi, amit csak szeretnél. Csak fontold meg, és értesíts. A repülőjegy a borítékban van.

Szeretlek, 

édesapád

Hát.. ez úgy ért, mint a hideg zuhany. Nem várhatja el tőlem, hogy elköltözzek hozzá, ráadásul Amerikába... Konkrétan megfenyegetett engem. Ashton sincs itt, Luke sem. Semmi nem jó. Szar minden. Felvettema  telefonomat az asztalról, majd tárcsáztam Luke számát, közben kimentem az utcára, hogy anya ne hallja eszeveszett bömbölésemet, no meg, nem is tud Luke-ról.

- Lili? Hány óra van? Szent Isten.. még csak éjfél múlt. Mit művelsz?

- Luke. Luke... Segíts nekem! 

- Mi történt? Hé, nyugodj meg. Nyugi, nyugi.

- Apám azt akarja, hogy költözzek hozzá, Minneapolisba. Megfenyegetett, hogyha nem megyek el vele, akkor bíróságra viszi az ügyet, ami történt, és elvesznek anyától. Én ezt nem akarok, Luke. Nem bírnám ki nélküled, és a többiek nélkül sem.

Luke hamarosan tájékoztatja a többieket erről. Valószínűleg már szerdán itthon lesznek. Lesz két napon arra, hogy elbúcsúzzak tőlük. Könnyeimet letörölve léptem be a házba, ahol már anya várt engem. 

- Lilian Caden! Te összejöttél Luke Hemmings-szel?!

Ezer bocsánat, amiért ilyen rövid lett - csupán 890 szó -, a 10. részt hosszabbra írom, abban lesznek fordulatok, így arra fogom most fektetni  hangsúlyt. Szeretném megköszönni, hogy 41 (!!) feliratkozó van a blogomon, illetve több, mint 13000 oldalmejelenítés. Annyira hálás vagyok érte, hogy ki sem lehet szavakkal fejezni. 

Nos, ha tetszett, akkor iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Jövőhéten jön a 10. rész!

Szép estét :)

Della xx.

Ps: Komolyan, ijjesztoen rovid lett o.O