29. Első benyomás

Nos, a tegnap este katasztrofálisan fárasztó volt. Körülbelül hajnali négyig beszélgettünk hármasban, és azt kell mondanom, hogy jól éreztem magamat. Nagyon kimerült vagyok, de valamiért képtelen vagyok aludni. Az ágyamban fekszem, és hallgatom halkan a zenét. Kiszaladtam a fürdőszobába, aztán felnéztem twitterre. Harry posztolt valamit, ezért úgy döntöttem, hogy írok neki egy sms-t.

"Mikor látogatjuk meg a szüleidet? x" - pár perc elteltével válaszolt is.
"Jobban szeretnéd őket látni, mint engem? ;)"
"Miért használsz hangulatjelet? Ijesztő ez tőled."
"Miért hagyod figyelmen kívül a kérdésemet?"
"Hallani akarom a hangodat, Harry. Felhívlak."

Mire elküldtem az üzenetemet, és előkerestem a gyorslistámról Harry nevét, addigra már csörgött is a telefonom. Éreztem a hangján, hogy fáradt, és rekedtes. Kicsit beszélgettünk, és azt is megbeszéltük, hogy amint hazautazom bemutat a szüleinek. Miután letettük a telefont sikerült elaludnom.

Reggel a beszivárgó napfényre ébredtem. Hunyorogva megfordultam, majd óvatosan kinyitottam a szememet. A madarak csicseregtek, valaki pedig a konyhában csörömpölt. Milyen idilli. Lassan összeszedtem az aznapi ruhámat, bementem a fürdőbe, majd lerendeztem magamat. Mire kész lettem mindennel, addigra elmúlt kilenc óra. Lebattyogtam a konyhába, ahol nem volt senki. Elnéztem balra, és Ashton a nappaliban ült és reggelizett. Végülis tegnap beszéltük meg, hogy megvár.

- Jó reggelt! - üdvözöltem, ő pedig viszonozta. Leültem mellé a kanapéra, ő pedig odahozta nekem a reggelit. Kicsit beszélgettünk, aztán folytattuk az evést. Közben még azt is megbeszéltük, hogy délután átugrunk a srácokhoz. Állítása szerint már nagyon várnak. Miután elmosogattunk felmentünk Ashton szobájába, és megmutatta nekem az egyik új dalukat. Annyira csodálatos volt. Azt mondta minden srác írt egyet egyedül, aztán felvették őket. Mondanom sem kell, hogy ez a dal annyira ő volt. Minden szó. Az ő érzéseit és lelkét tükrözték. Büszke vagyok arra, hogy ilyen testvérem van. Nem is kívánhatnék jobbat.

A nap további része unalmasan telt. Öt óra körül elindultunk Luke lakásához. Kicsit ideges voltam, és izgultam is. Rég nem láttam a fiúkat, és ki tudja, hogy Luke mit fog reagálni. Fogtunk egy taxit, az pedig elvitt minket a célállomásunkhoz. Nagy csend volt a ház körül, ami igen meglepő, hisz általában mindenki üvöltve beszél. Kitett minket a taxi, Ash pedig kopogás nélkül berontott a lakásba. Micsoda úriember!

- ... És akkor úgy pofán basztam a csávót, hogy két hétig fel volt dagadva a szeme - úgy látom nem sokat változott a helyzet
- Itt a húgom, te verőlegény! - üvöltötte nevetve Ashton, majd mindenki felém fordult. Még mindig kínosnak érzem, ha ennyi szempár szegeződik rá, annak ellenére, hogy ezt már meg kellett volna szoknom Harry mellett. Talán soha nem fog menni? Gondolkozásomból Michael ölelő karjai zökkentettek ki. Szorosan körém fonta karjait, én pedig viszonoztam neki a kedvességét. Miután elengedett, odalépett hozzám Calum és Luke is. Mindketten örömmel üdvözöltek. Jó egy kicsit igazán itthon lenni. Csak kár, hogy anya megint dolgozik. Ki tudja mikor leszünk együtt úgy, mint egy család.

Leültünk a nappaliba, Calum bekapcsolta a tévét és valami idióta műsorral szórakoztatott, amíg a többiek a konyhában ügyeskedtek. Három srác egy konyhában azzal a tervvel, hogy főzni fognak. Mondanám, hogy reméljük a legjobbakat, de ismerve őket, még talán a házat is képesek lennének felgyújtani. Calum utánozta a mesefigurák mozdulatait, majd megzavarták őt; valaki csengetett. Megkérdeztem, hogy kinyissam e, de csak annyit mondott, hogy maradjak. Húsz másodperccel később Louis és Josh állt előttem. Üdvözöltük egymást, majd leültek közém. Hát, nem egészen így képzeltem el ezt a napot. Mind a hatan ordítozni kezdtek, én pedig kimentem a kertbe. Megfájdult a fejem, és sajnálom, ha megbántok valakit a mostani viselkedésemmel, de valahogy nem bírom a zajt. Leültem a hintaágyba, pár perccel később pedig Louis is csatlakozott hozzám.

- Mesélj, milyen az élet a hatalmas Londonban? - komolyan???
- Zajos. Sosem akartam ilyen messzire költözni, de úgy látszik a sors máshogy döntött. Annyira furcsa, hogy mennyire fiatal vagyok, és mi történt velem - egyetértően bólogatott, majd elővette a cigijét. Meggyújtotta, én pedig figyeltem ahogyan kifújja a füstöt. Megrántotta a vállát, majd megkérdezte, hogy ki akarom e próbálni. Még mindig nem tudom, hogy mi vezérelt rá, de elvettem. Mélyen beleszívtam, majd fuldokolva fújtam ki a füstöt. Mi a francot gondoltam???

- Na mi van? Még most csinálod először? - röhögött, én pedig megráztam a fejemet. Egyszer már beleszívtam, de akkor is ugyanez történt. Undorító, de mégis akarom. Mi van velem? Már éppen magyarázkodni akartam, mikor megcsörrent a telefonom. Harry írt.

" Hiányzol mellőlem. Üres az ágy, és a pólóddal kell aludjak, hogy enyhítsem a hiányodat. Nagyon várom már, hogy újra mellettem legyél. Szeretlek, Lili. "

Mosolyra húztam a számat, Louis pedig felállt mellőlem, és elnyomta a cigit, mikor meglátta, hogy kijött Luke. Louis, a kedvtelen fiatalember visszament a lakásba, és folytatták az ordítozást, helyét pedig Hemmo váltotta fel. Egyből megérezte a cigi szagot.

- Miért? - kérdezte, majd megvontam a vállamat
- Nem tudom. Csak akartam. Most is akarom, de ritka szar érzés beleszívni.
- Nem. Úgy értem, miért vagy ilyen? Olyan más...
- Mire gondolsz?
- Hiányoznak a régi pillanataink. Kész nő lettél, Lili. Hiányoztál nagyon - suttogta elcsukló hangon, én pedig megöleltem őt. Még beszélgettünk kint, aztán bementünk. Elmondta, hogy soha nem akart bántani, és reméli, hogy egy nap meg tudok neki bocsájtani. Úgy sajnáltam. Már rég nem haragszom rá. Bárkivel megesik. Csak azt sajnálom, hogy ő tényleg szeretett, én pedig azt sem tudtam mi az a szerelem.

~*~

- Lili, kérlek. Le fogjuk késni az ebédet. 

- Maradj nyugton. Nem jöhetsz ilyen pacuhán! - jelentettem ki, mjd megforgatta a szemeit. Öt perccel később már az autóban ültünk, s izgatottan vártuk, hogy megérkezzünk Holmes Chapel-be. Remélem semmit nem fogok elrontani. Nagyon aranyosak Harry szülei, és szeretném magamat adni, de azért mégis furcsán érzem magam, hiszen csak 15 vagyok. Baszki, hogy ez mennyire bizarr. Harry meg 21, jóságos Isten. Már félúton jártunk, amikor újra megszólalt.

- Mi a baj? - simogatta meg a combomat

- Semmi, csak agyalok.

- Tetszeni fogsz nekik, ne aggódj! - mosolygott rám

- 21 éves vagy,  Harry. Én meg 15. Ebbe még csak most gondoltam bele. 

- Kit érdekel, hogy hány éves az, akit szeretek, Lili? Miért aggódsz ezen? Nem két napja járunk. Mi történt veled? 

- Nem tudom. Csak félek, hogy nem tudok majd neked mindent megadni, és abba belepusztulnék - mondtam, miközben kezembe temettem arcomat. Harry leparkolt az út szélén, majd kinyitotta az ajtót. Megfordultam, így ki tudtam tenni a lábamat. Letérdelt elém, majd megfogta a combomat. Felemelte az államat, és a szemébe néztem. Feljebb jött, aztán megölelt. Furcsa, hogy az érintése ennyire meg tud nyugtatni. Annyira szeretem őt. 

Miután sikerült megnyugodnunk, folytattunk utunkat, körülbelül egy óra elteltével pedig meg is érkeztünk Anne otthonához. Kiszálltunk a kocsiból, Harry csengetett, édesanyja pedig ajtót nyitott nekünk. Hatalmas mosoly terült el arcán. 

- Jó estét Mrs. Stlyes. Örülök, hogy megismerhetem. Lilian Caden vagyok! - mosolyogtam, majd ő is bemutatkozott. Megpuszilta a fiát, majd előrement a házba. Kétségbeesett szemekkel fordultam Harry felé.

- Baszd meg, azt mondtam neki, hogy Mrs. Styles. Hát én nem vagyok normális. Gyönyörű első benyomást tettem anyukádra, az egyszer biztos - hajtottam le idegesen a fejemet. Idióta vagy Lilian! 

Drága olvasóim!

Egy jó ideje nem volt már rész, ám ennek meg van az oka. Aki tagja a facebook csoportnak, az tudhatja, hogy mi történt. De lényeg a lényeg, hogy most újra itt vagyok, és próbáltam egy olyan részt írni nektek, ami remélhetőleg elnyeri a tetszéseteket. Nagyon el vagyok tűnve, tudom, de próbálok annyit írni, amennyit csak tudok. Na, de nem beszéljünk rólam. 

Az előző fejezet alá ismét rengeteg komment érkezett, és átléptük a 103,000 oldalmegtekintést. Csak annyit kérdeznék: hogyan??? Annyira hálás vagyok nektek, hogy azt el sem tudom mondani! 

Hogyha ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, kérlek titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után! Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Hogyha van véleményed, ne félj megírni! Az építő kritikákat is nagyon szívesen várom, hiszen azok sokat segítenek!

Köszönök mindent, Daniella xx.