2016. március 16., szerda

30. Bosszantó szomszédok

~ Ajánlott zene: Troye Sivan - Wild (remix) ~

A szívélyes fogadtatás végeztével leültünk mindhárman az asztalhoz, egy kicsit beszélgettünk, majd Anne meghozta az ételt. Nagyon finom volt, és természetesen közben jókat csevegtünk. Miután végeztünk az evéssel, segítettem elmosogatni, Harry pedig felvitte az emeletre a bőröndünket. Anne közben megjegyezte, hogy kellemeset csalódott bennem, és állítása szerint nagyon jó hatással vagyok a fiára. Hatalmas kő esett le a szívemről, de tényleg. Úgy féltem, hogy mit fog mondani. Igaz, hogy most megkönnyebbültem, de azért holnap még vár rám egy találkozás Harry édesapjával. Remélem, hogy ott nem fogok elszúrni semmit, és sikerül majd jó benyomást tenni. Ja, és ne felejtsük el, hogy holnap érkezik meg Gemma a barátjától. Egyébként Anne iszonyúan kedves. Nagyon közvetlen, és igazán csodálatra méltó anya.

A mosogatás végeztével leültünk a nappaliba, és beavattak a családi életükbe. Jobban mondva csak Anne, hiszen Harry nem volt teljesen oda az ötletért, és bizonyára mindhárman tudtuk, hogy ez így van. Előkerültek a régi képek és kazetták. Nagyon vicces volt visszanézni, hogy milyen volt Harry kiskorában. Iszonyatosan aranyos volt, és persze már akkor is imádnivaló humora volt. Három kisebb albumnyi képet néztünk meg, és a legvégén előkerült egy kép, amin Harry és egy lány van. Nem tudtam ki az, és nem is akartam megkérdezni, de mindkettőjükön látszott, hogy itt valami nem tiszta. Zavarban voltak, és tuti van valami azzal a lánnyal. Vagy talán csak kényszerképzeteim vannak. Mivel már eléggé este volt, és viszonylag sokat utaztunk, úgy döntöttünk, hogy veszünk egy fürdőt, majd eltesszük magunkat holnapra. Felmentünk az emeletre, kipakoltam a pizsamámat, és mindent amire szükségem volt, majd Harry segítségével eljutottam a fürdőszobáig. Megfürödtem, befontam a hajam és felöltöztem. Miután kimentem a fürdőből Harry átvette a helyemet. Ameddig zuhanyozott megnéztem a telefonomat, Niall hívott. Megpróbáltam visszahívni, de nem vette fel, így hagytam egy ideig, de nem sokkal később már ismét csörgött a telefonom.

- Na, komolyan, ideje volt már felvenned. Miért vagy fent ilyen későn?!
- Hé, lassíts! ELőször leszúrsz, amiért nem veszem fel, aztán pedig azért, mert fent vagyok? - nevettem ki, majd ő is így tett
- Hogy érzed magad? Minden rendben veletek?
- Igen, Anne tündéri, és nagyon otthon érzem itt magam. El sem tudod képzelni mennyire izgultam. Mikor bemutatkoztam Anne-nek, kapásból azt mondtam, hogy Mrs. Styles. Pedig annyit gyakoroltuk, Niall.
- Biztos vagyok benne, hogy nem vette magára. Tudja, hogy mennyire ideges lehettél. Mikor jöttök haza?
- Igen, lehet igazad van. Holnap találkozunk Harry apukájával, vele töltjük a nap felét, majd jövünk haza és Gemmával találkozunk. A következő nap pedig Harry találkozik néhány régi barátjával. Szerintem 4 nap múlva utazunk vissza, de majd kialakul.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd Niall elköszönt és letettük a telefont. Lementem inni a konyhába, mikor épp csengettek. Anne a fürdőből kiabált, hogy ki tudja e nyitni valaki. Kinéztem a kukucskálón, és egy szőke lány állt az ajtóban, kezében egy tálca édességgel. Kinyitottam az ajtót, ő pedig furcsán nézett rám.
- Szia! Adalaide vagyok, süteményt hoztam az én Göndör barátomnak! Bejövök, ha nem baj - Hogy mi?! Hajnali kettőkor süti? A Göndörnek? Mekkora egy pofátlan, hát az eszem megáll. Legalább megkérdezné, hogy bejöhet e. Idegesen bevágtam az ajtót, majd felmentem az emeletre, hogy szóljak Adalaide Göndör barátjának.
- Mi történt? - kérdezte döbbenten
- Semmi. Téged keresnek - motyogtam, majd megálltam a lépcső előtt, és figyeltem ahogy Harry lemegy
- Harryyy!!!! Úgy hiányoztál nekem!! - üvöltötte, majd a barátom felé rohant.

Mindezek után fujtatva leültem az ágyamra, és próbáltam nem elsírni magam. Nem, nem vagyok féltékeny. Na jó, talán egy kicsit, de inkább az zavar, hogy ez a lány azt hiszi bármit megtehet. Fogalmam sincs ki ő, és mi a francot akar valójában, de nagyon felhúztam magamat miatta. Konkrétan betuszkolta magát az ajtón, amivel természetesen nem kicsit lökött arrébb. Annyi becsület sem vol benne, hogy megkérdezze, hogy nem e zavarna, ugyanígy hajnali kettő, ismétlem hajnali 2 van! Niallel megbeszéltük, hogy nem számít mennyi az idő, akármikor hívhatom, ha valami történik. Először nem akartam egy ilyen kis piti problémával zaklatni, hiszen aludnia kell, de végül rávettem magam, mert egyszerűen belül megfojtott a sírás. Körülbelül a második csörgés után felvette a telefont, és meg sem várva a köszönését, elhadartam neki, hogy mi történt. Először nem értette, hogy mi történt, de aztán kisírtam magam, és elmagyaráztam neki mindent. Azt hitte nem tudott segíteni, de valójában nagyon is azt tette. Letettem a telefont, majd kiröhögtem magam, amiért ennyire érzékeny vagyok. Megtöröltem a szememet, majd elsétáltam a konyhába. Meglepődtem, de a lány már nem volt ott, csak Harry.

- Nélkülem eszed a sütit? - köhintettem egyet, majd kihúzta nekem a széket, hogy leüljek mellé. Elfelezte a sütit ami a kezében volt, majd nekem adta. Megkóstoltam, és valóban nagyon finom volt. Lenyeltem az utolsó falatot is, majd Harry rám nézett.
- Miért sírtál?
- Nem sírtam.
- Dehogynem. Látom a szemeden.

~*~

A tegnapi nap igencsak fárasztó volt. Hajnali háromkor feküdtünk le, és egyszerre keltünk fel. Most épp Anne készít nekünk reggelit, bár ez már nem esedékes, hiszen kettő óra. Reggeli után Harry és én elmegyünk az apukájához, aztán jövünk is vissza. Étkezés után felöltöztünk, összeszedtük magunkat, majd beültünk az autóba. Igazán remélem, hogy jól fog menni a találkozás. Des olyan mint Harry. Talán nem kéne annyira izgulnom.

Az út körülbelül 30 perc volt. Kiszálltunk az autóból, majd Harry csengetett. Pár másodperccel később pedig Harry édesapjával találtuk szembe magunkat. Jó ég, hogy mennyire aranyos.
- Á, Harry! Lili! Gyertek beljebb!
- Lilian Caden - nyújtottam felé a kezemet, ő pedig szintén bemutatkozott, ezután bementünk. Nagyon otthonos ez a lakás. Nem túl nagy, de nem is túl kicsi. Des ízlése nagyon hasonlít a Harryéhez. Leültünk a nappaliba, és elkezdtünk beszélgetni. Szóba jőtt pár régebbi dolog is, ezen kívül sokat beszéltünk a régi időkről is. Persze itt sem maradhattak el a kiskori képek. Megnéztünk párat, de teljesen elrepült az idő. Már két órája beszélgettünk, mikor Harry telefonja megcsörrent. Kiszaladt az előtérbe, én pedig ezalatt az idő alatt kicsit jobban összeismerkedtem Harry apukájával. Megemlítette, hogy van hátul egy kisebb kert, s szívesen megmutatná nekem, ha nem bánom. Természetesen igent mondtam. A kert valóban nem volt olyan nagy, de volt pár terebélyesebb fa is. Az egyiken egy apró ház díszelgett.

- Ezt a kis házikót Harry és én építettük. Nagyon szeretett ott lenni. Néha amikor egyedül érezte magát, csak elzárkózott mindenkitől, és ott töltötte a napja nagy részét - mondta kissé elcsukló hangon, majd megjelent Harry az ajtóból. Des visszament Harryhez, de én még kicsit körül néztem a kertben. Valóban nagyon nyugtató volt. Valami hatalmas késztetést éreztem arra, hogy felmenjek abba a házba. Vajon elbír engem? Le fogok esni? Túlságosan is kíváncsi voltam, ezért lassan megpróbáltam felmászni a kissé öreg létrán. Nem volt túl instabil a házikó, szóval nem bántam meg, hogy feljöttem. Volt ott pár régi játék, és egy füzet. Nem néztem bele, de a borítóból ítélve dalok, vagy dalszövegek lehettek vele. Pár perccel később Harry köhintésére kaptam fel a fejem.
- Mit csinálsz?
- S-semmit, miért? - mormogtam zavartan, a következő pillanatban pedig Harry kezét láttam meg a házikó padlóján. Felmászik. Le fogunk szakadni. Le fogunk esni!
- Harry, mássz le! Le fogunk esni. Tuti biztos, hogy nem fog elbírni mindkettőnket - utasítottam teljes komolysággal. De most őszintén. Egy hónapban egyszer próbálok komoly lenni, és aztán kinevet engem, és megint nem sikerül. Összeráncoltam a szemöldökömet, Harry pedig szorosan mellém csúszott. Összekulcsolta ujjainkat, majd megcsókolt. Egy ideig el voltunk foglalva egymás ajkaival, aztán benyúlt a pólóm alá, és elkezdett csikizni, mire felnevettem. Nem akarta abbahagyni, én pedig már alig kaptam levegőt. Des az ablakból nézett minket, és mosolygott. Egy nagyobb mozdulatnál kicsit megreccsent valami, de Harry mégsem hagyta abba. Felsikítottam, a fa pedig újra reccsent. A következő másodpercben pedig egy üvöltő férfit találtunk magunk előtt. Valaki félmeztelenül átrohant a kerten, és hangosan kiabálni kezdett.
- Szállj le erről a lányról! Mit keresel te itt? - rángatta Harryt, én pedig azt sem tudtam hol vagyok. Iszonyat vicces volt, de egyben meg is ijesztett.
- Mi a franc? Noel??? - fakadt ki Harry. Mi van?

----

Drága olvasóim!

Egy jó ideje nem volt már rész, és igaz, hogy hamarabbra ígértem meg, de hát nem igazán jött össze. De lényeg az, hogy most újra itt vagyok, és próbáltam egy olyan részt írni, ami nem túl unalmas, és nem csak az átlagos történéseket írja le. Nem tudom, hogy mennyire sikerült ilyenre, ezt majd ti megmondjátok. Akinek van kedve, az lépjen be a facebook csoportba is :) 

Az előző fejezet alá ismét rengeteg komment érkezett, és átléptük a 108,000 oldalmegtekintést. Annyira hálás vagyok nektek, hogy azt el sem tudom mondani! Hogyha ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, kérlek titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után! Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Hogyha van véleményed, ne félj megírni! Az építő kritikákat is nagyon szívesen várom, hiszen azok sokat segítenek!

Köszönök mindent, Daniella xx.

8 megjegyzés:

  1. Sziaaa!
    Nagyon jó rész volt ez is mint eddig mind, és már alig várom a folytatást!
    Lili és Harry iszonyat aranyosak együtt :)
    Siess a kövivel <3
    All the love M

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik!!Gyorsan kövit!!☺❤❤❤

    VálaszTörlés
  3. Cukiii Harry ki 😘😍😘
    Ki farc az a noel???
    Sietni mer bele döglök :D

    VálaszTörlés
  4. Huhh nagyon tetszik remélem hamar lesz folytatás, és ahogy előttem is írták Harry nagyon aranyos Lilivel^^ :)

    VálaszTörlés
  5. Ez is remek rész lett, siess a folytatással!:)

    VálaszTörlés
  6. szia! nagyon jó lett! Mikorra várható a következő?

    VálaszTörlés
  7. Szia!Most találtam meg a blogod,egyszerűen fantasztikus!Alig várom a következő részt!

    VálaszTörlés