25. Ez csak egy rossz álom, ugye?

~Ajánlott zene: David Guetta - Dangerous~

(Ha eddig nem hallgattad a részekkel a dalokat, kérlek legalább ehhez az egy részhez indítsd el!)

Nagyon jól telt a Harry-vel való kiruccanásunk. Ez idő alatt végre nem veszekedtünk, és minden rendben ment. Hétfőn nem kellett bemennem a suliba, mert Tehetségek Napja volt, ami annyit jelent, hogy az iskolából mindenkinek lehetősége van arra, hogy bemutassa tudását. Mindenféle kategóriában lehetett jelentkezni, s utólag kicsit bánom is, hogy egyikbe sem neveztem.


Négykor indultunk vissza Harry lakásába. Az idő hideg volt, az ég pedig tele volt felhővel. Az idő mindentől elvette a kedvemet. A fejemet az ablaknak döntöttem, és úgy vizsgáltam a tájat. Gyönyörű volt. Mindvégig csöndben voltunk, egy pillanatra sem szólaltunk meg. A levegő egyre hűvösebb lett, és az egész város egyre lehangoltabbnak tűnt. Olyan rossz érzésem van...


Miután hazaérkeztünk kipakoltam a tegnapi ruháimat, majd vettem egy forró fürdőt. Igyekeznem kellett, mert úgy nézett ki, hogy még el kell mennünk a stúdióba átvenni pár papírt az albummal kapcsolatban. Átöltöztem, az idő pedig percről-percre rosszabb volt, az rossz érzéseim pedig ismét felszínre kerültek. Mindenre gondoltam, és csak reménykedtem abban, hogy semmi baj nem fog történni. Egyébként az anyával való összetűzésem óta nem is beszéltem. Ashton hívott egy párszor, de mindig nagyon szűkszavú volt. Mindent harapófogóval kellett kihúzni belőle. Arra gondoltam, hogy ameddig utazunk a székhelyre felhívom. Mikor elindult az autó tárcsáztam a számát, pár csöngéssel később pedig fel is vette. Nagyon zavart volt, és nem hallottam rendesen őt.
- Anya? Mi van vele?
- Minden rendben van vele, de most nincs itthon.
- És te, hogy vagy? Miért olyan halk a hangod? Történt valami? - kérdeztem, mivel tisztában voltam azzal, hogy hazudik. Összeszedetlenül válaszolt a kérdésemre.
- Ashton, ne hazudj már, kérlek! Mi történt? Mi van anyával? Mi van veled? - kérdeztem kétségbeesetten, Harry pedig aggódó tekintettel figyelt rám.
- Nem-Nem mondhatok semmit - suttogta
- Rendben! Akkor holnap reggel hazamegyek, és megnézem a saját szememmel.
- Ne! - tiltakozott -, A legjobb, ha most távol maradsz Sydney-től. Légy erős, és minden rendben lesz. Szeretlek - mondta, majd rám csapta a telefont.

Harry értetlenül nézett rám, elmeséltem neki, hogy mit beszéltem a bátyámmal, majd megegyeztünk, hogy betartom azt, amit mondott és nem megyek egyenlőre haza. Remélem hamarosan kiderül, hogy mi folyik itt. Fél órán belül megérkeztünk az irodába. Besétáltunk az épületbe, pár perc múlva pedig behívtak minket, de én inkább kint vártam. Állítólag csak egy papírt kellett aláírni és átvenni, ami körülbelül két percet vett volna igénybe, ehhez képest huszonöt perc elteltével még mindig a folyosón járkáltam, Harryre várva. Legszívesebben bekopogtam volna, de nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön. Ki tudja mire képes a menedzser? Megláttam a folyosó másik végén egy automatát, és kaptam az alkalmon, így vettem egy forrócsokit. Leültem az ajtóval szemben lévő székre, majd lassan, kiélvezve az ízét - ami amúgy nem a legjobb volt -, kortyolgattam a választott italomat. Mikor elfogyott kidobtam, ekkor viszont egy hangos szitkozódást hallottam meg kiszűrődni a teremből, majd valami a hangos csapódással földet ért. Egész testem összerezzent, pár perccel később pedig Harry lépett ki az ajtón. Megfogta a kezemet és kivezetett az épületből. Tudtam, hogy történt valami, de fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek. Nem mertem rákérdezni a történtekre, de nem is volt rá szükség. Ahogy elhajtottunk elkezdte mesélni. Azt mondta, hogy először minden rendben ment, beszélgettek és hasonlók, aztán megint felhozták a kapcsolatunkat. Marco, az egyik vezető megpróbálta kioktatni Harryt, majd ismét választás elé állította, mire ő földhöz vágta az egyik asztalon heverő kis fémkosarat, amiben tollak hevertek. Hát, igazából nem tudom, hogy erre mit kéne mondanom...

Útközben megálltunk a közelben lévő autós Mcdonald's-nal. Kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni, majd mikor megkaptuk a rendelést hazafelé vettük az irányt. Minden olyan furcsa volt. Pár percre elkezdett esni az eső, megállt, majd megint eleredt. Mire hazaértünk pedig kicsikét kisütött a nap. Az itt eltöltött heteim alatt még sohasem tapasztaltam ilyen időjárást. Harry-nek ez biztosan megszokott.

Leültünk a kanapéra, elővettünk két tányért, majd hozzáláttunk a vacsoránkhoz. Mit ne mondjak, rohanós egy nap volt. Nagyon hamar eltelt. Kicsit furcsa, hogy nem mindenki néz rám úgy, hogy én vagyok az a lány, aki tönkreteszi Harry Styles életét. Azt hiszem kezdem megszokni, hogy néhányan utálnak. Elvégre nem kötelező, hogy szeressék az embert, no meg persze nem is várom el. Mindenkinek szíve joga, hogy kit kedvel, és kit nem, bár kicsit bosszantó, ha mindössze azért utálnak a "fanok", amiért együtt vagyok a kedvencével. Arra készültem, hogy ma korán lefekszem, mert holnap iskola, ezen kívül edzésem is lesz. Nos, ez megint nem sikerült.

Bekapcsoltunk egy filmet a hálószobába, és elkezdtük nézni. Szorosan hozzábújtam Harry-hez, ő pedig még jobban magához húzott. Kicsit fáztam, ám ő felmelegített. Istenem, annyira szeretem őt! Összefonta ujjainkat, én pedig megpusziltam az arcát, ezek után pedig tudatosult bennem, hogy ebből nem filmnézés lesz. Óvatosan a hátamra fektetett, majd megcsókolt. Felnyögtem, majd pólója alá nyúltam, s éreztem ahogyan másodpercről-másodpercre libabőrösebb lesz. Lélegzetünk felgyorsult, az idő pedig repült. Vadul ostromolta ajkaimat, majd levette rólam a felsőmet. Arrébb helyezkedtem az ágyon, és összerezzentem, mikor ágyékával hozzám nyomult. A cipzárához nyúltam, segítségével pedig sikerült levenni róla a farmeranyagot. Ajkait nyakamhoz érintette, az egyik helyen pedig aprón megszívta. Jobb kezemet hajába vezettem, egy tincset pedig feltekertem az ujjamra, s lágyan meghúztam, mire egy férfias morgás hagyta el a száját. Komolyan ezt váltom ki belőle?

Már majdnem mindketten meztelenek voltunk, amikor csengettek. Valaki ráfeküdt a csengőre, ezt pedig egyikünk sem bírta. Így semmit sem lehet csinálni! Felöltöztem, addig Harry pedig elment a fürdőszobába. Lesétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam. A látvány szörnyű volt. Egy piros szemű Ahton állt velem szemben. Te jó ég!
- Jézusom! Mi történt veled? Mit keresel itt?
- Itt akarok veled lenni. Lili, borzalmas dolog fog történni, és szükséged lesz valakire aki melletted áll.
- Tessék? Mégis miről beszélsz? - értetlenkedtem, majd bementünk a nappaliba. Ash folyamatosan Harry-ről kérdezősködött, és arról, hogy minden rendben van e vele. Pár perccel később ismét csengettek. Ashton felkapta a fejét, majd felállt. A kanapé előtt maradt, de figyelte mi történik. Kintről villogás szűrődött be.

Kinyitottam az ajtót és megpillantottam három rendőrt és két rendőrautót. Meg kellett támaszkodnom az ajtófélfába.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem remegő hangon
- Itt lakik Harry Edward Styles? - bólintottam
- Elfogató parancsunk van ellene, sajnos őrizetbe kell, hogy vegyük. - a férfi csak beszélt, majd egy kicsit arrébb tolt, hogy be tudjon menni a lakába. Szerintem fel sem fogtam csak akkor, amikor üvölteni kezdtek, hogy "kezeket fel, ne ellenkezzem". Hanyatt homlok rohantam fel az emeletre, közben pedig szabályosan üvöltöttem. Ashton végig mögöttem volt.
- Nem! Ne vigyék el, kérem! Harry! - üvöltöttem, miközben próbáltam eltolni őket Harry-től
- Kisasszony, kérem álljon arrébb és ne akadályozza a parancsunkat!
- De nem tehetik ezt! Harry!
- Ashton, tegyél már valamit, az istenért! - kiabáltam torkom szakadtából, de ekkor Harry és a két rendőr már a földszinten volt. Bilincsben látni azt az embert, akibe szerelmes vagy, és nem tehetsz semmit. Senkinek sem kívánom ezt az érzést!

Beültették őt az autóba, elhajtottak, de én csak futottam a kocsi után. Leültem a járda közepére, és üvölteni kezdtem. Ashton megpróbált felsegíteni, a következő pillanatban pedig már a kanapén feküdtem az ölében.
- Ki tette ezt? De hát miért vitték el? Mondd, hogy ez nem a valóság. Ez csak egy rossz álom, ugye? - Ash nem válaszolt, ezzel pedig egyértelművé tette számomra, hogy mindent tud.
- Mondd már!
- Lili, nagyon fontos, hogy ne tegyél semmit, rendben? Meg fogjuk oldani. - megboxoltam a karját, mire beszélni kezdett.
- Anya feljelentette Harry-t kiskorú veszélyeztetése ellen. Azt állítja, hogy megerőszakolt téged - a szavai százezer kést döftek a szívembe. Ezt egyszerűen nem hiszem el!

Drága olvasóim!

Régen nem volt rész, de talán megérte várni. 11 napja került fel a 24. rész, ennek a fejezetnek a története pedig már régóta fogalmazódott bennem, de nem igazán tudtam jól leírni, s talán most sem sikerült. Mellesleg túlléptük a 73.500 oldalmegtekintést, és 111 rendszeres olvasóval büszkélkedhetek! :')
Ha tetszett ez a rész, kérlek titeket hagyjatok magatok után nyomot, hogy tudjam, mit gondoltok a fejezetről/blogról! (Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok). A chatbe is írhattok, ha van kedvetek pedig lépjetek be a blog facebook csoportjába!

Köszönök mindent, Della x.