20. Ő tette!

~Ajánlott zene: Bea Miller - Fire n Gold~

*~* 

A Hold fénye lágyan világította be a kis teret. Három körül járhat. Niall karjaival átölelve édesen szunyókál mellettem, nekem pedig élni nincs kedvem. A lelkiismeret furdalás nem hagy aludni. Nem hagy semmit csinálni!

Óvatosan lehámoztam kezét a derekamról, lehúztam a sátor cipzárát, majd mikor sikerült kikecmeregnem minden hang nélkül, elindultam a tűz felé. Volt ott valaki. Harry egy italos üveget tartott a kezében és lehajtott fejjel ült az egyik kemping székben. A tőle távolabbra eső padot választottam, aztán leültem. 

- Élvezted?

- Akarod mondani? 

- Ugyanolyan vagy, mint a többi lány, akit ismerek - sziszegi, majd belekortyol az üvegbe -, A közelünkbe akartál férkőzni, hogy aztán megkaparintsd valamelyikőnket. Miért jöttél most ide? Jobb lenne, ha inkább visszamennél és folytatnátok ott, ahol abbahagytátok - épp megszólaltam volna, de felemelte mutatóujját, s csöndre intett -, Ne is próbáld letagadni. Láttam mindent. Ugyan kérlek. - legyintett

- Miért foglalkozol egyáltalán velem? Ott van a barátnőd a sátorban, biztosan nagyon örülne neki, ha felcsinálnád! Jobb lenne, ha inkább vele foglalkoznál, s nem velem! Törődj a saját életeddel. - mondtam, majd arra készültem, hogy visszamegyek a sátorba, hiszen még ott is jobban érezném magam, mint ennek a tökfilkónak a társaságában.

Felálltam, majd Harry is így tett. Úgy elfutottam volna, de földbegyökerezett a lában. A szemei villámokat szórtak. Azt hiszem, féltem tőle. Megragadta a csuklómat, mikor hátrálni kezdtem, s nem engedett a szorításon. 

- Eressz el, Harry! 

- Meg kell tanulnod, hogy így nem beszélhetsz a másikkal, Lilian. - suttogta, megrázta a haját, majd az arcát az enyém felé közelítette, s ajkai vészesen közel voltak az enyémhez. Jó ég! 

- Komolyan mondom, hogy eressz el, vagy sikítok! - na, hát ez talán nem a legjobb visszavágás, de egy próbált megért

- Nem mered.

- Gyűlöllek, Harry! Tiszta szívemből gyűlöllek! - igazából nem, mert szeretlek, de átbasztál, úgyhogy erről ennyit. Az agyam megint a szívem helyett döntött. Elhessegettem a rossz gondolatokat.

- Mondd még egyszer! Mondd ki még egyszer, Lili! Mondd ki, különben... - szavába vágtam, és válaszoltam helyette

- Különben? Mi lesz, ha nem? Megütsz, vagy mi a fene? Gyere. Üss meg. Úgyis olyan nagy tapasztalatod van abban, hogy hogyan bánts másokat, Harry, nem igaz? - ezt nem tudom, hogy miért mondtam. Igazából nem is gondolom így, bár az tény, hogy most nagyon félek tőle. Azt hiszem ez a pár mondat hatásos volt, mert elengedte a csuklómat, én pedig visszamehettem a sátorba. 

Gyorsan szedtem a lábamat, majd amilyen halkan csak tudtam, visszafeküdtem a sátor jobb oldalára. Könnyeim folyni kezdtek, s próbáltam minél halkabban sírni, hogy Niallt még véletlenül se keltsem fel. 

*~*

- Niall, Li... Hoppá, nem akarok zavarni, folytassátok tovább - Mit keres itt Zayn? 

- Takarodj innen! - szinte kirugdostam a sátorból, aztán megpróbáltam kinyitni a szememet. Sikerült is, de a látvány, na az, egyszerűen szörnyű volt. Niall feje a párnámon feküdt, keze pedig szorosan mellettem volt, ezt pedig még az is fokozta, hogy Niall felsőteste meztelen volt. Mi a fasz történik itt? 

- Niall! Kelj fel! - óvatosan megráztam a vállát, mire felnyögött, majd közölte, hogy hagyjam aludni

- Niall. Könyörgöm! - Istenem, hogy milyen makacs ez a srác...

- Harry és Zayn azt hiszi, lefeküdtünk! - úgy gondoltam, erre talán fel kel, s így is lett. Megbeszéltük, hogy reggeli után mindent megdumálunk, de kint egy szót sem szólunk a tegnap történtekről. Összeszedtük magunkat, majd Niall kiment, pár perccel később pedig már együtt ültünk a tegnap esti tűz helyénél. Prestonnak állítólag vissza kellett mennie, mert halaszthatatlan dolga akadt. Hát ez remek. Hátha elrabolnak minket. 

Mindenki csöndben ült, senki sem szólalt meg, ezért úgy döntöttem, hogy töltök magamnak teát. Belekortyoltam, de azonnal ki is köptem, mikor Zayn így szólt.

- Nos, Lili! Meséld el nekünk, milyen az Ír gyerek az ágyban? - Mi van?! 

- Miről beszélsz? - idegeskedett Ashton

- Niall és a te imádni való húgod együtt töltötték az éjszakát. Ugye, Lili? - mekkora egy szemét. Ezt komolyan Harry mondta? Jó ég!

- Ugyan már. Semmi rossz nincs egy kis barátság extrákkal-kapcsolatban. - mondta Zayn, Taylor pedig hangosan felnevetett

- Jaj, olyan nekünk is volt. Emlékszel, Harr... - nem tudta befejezni a mondandóját, mert a szavába vágtam, s utánozni kezdtem őt a saját hangján

- Emlékszel arra Harry, amikor összejöttünk? Emlékszel a dalokra, amit rólad írtam szakítás után? Emlékszel erre, emlékszel arra? - a saját hangomon folytattam -, Komolyan, nem unod még saját magadat? Folyamatosan nyavalyogsz. Hidd el, hogy lófaszt sem érdekel, hogy mit csináltatok együtt. Komolyan visszavehetnél magadból. Ilyen picsát mint te, még életemben nem láttam! - üvöltöttem, majd mindenki felkuncogott, Taylor pedig Harry karjába temette fejét. Miért mosolyog Harry? Nem kéne mosolyognia! Épp most alázott meg. 

Idegesen levágtam a bögrémet a szalonnasütő oldalára, majd visszamentem a sátorba. Közben pedig minden egyes lenéző, szarkasztikus mondatot hallottam.

- Megyek beszélek vele 

- Legalább most az egyszer tegyél szívességet neki, és ne dugd meg! - próbált poénkodni Zayn. Nem sikerült

- Semmi sem történt közöttünk. Idióta barmok vagytok! Te is, Harry! Nem látjátok, hogy nincs jól? Megéri bántani? Hát gratulálok! 

- Te pedig megpróbálod kisajátítani, és megvigasztalni? És még én vagyok a szemét?! - nem értem. Mintha féltékeny lenne arra, hogy nem ő vigasztalt meg. Bár nem hinném. Biztos ezt is csak beképzelem.

Összegömbölyödve leültem a földre, felhúztam a lábamat, majd kezeimmel átkaroltam azt. Pár perc múlva Niall idegesen húzta le a cipzárát.

- Beszélnünk kell. - közölte, majd leült mellém

- Sajnálom, ami tegnap este történt. Nem szabadott volna kihasználnom a helyzetet. Csak... Néha nagyon hiányzik, hogy legyen valaki, akit szerethetek. És ne hidd azt, hogy többet érzek, vagy valami, és bár jól éreztem magamat, ennek többé nem szabad megtörténnie. Te is tudod. 

- Egyetértek. Sajnálom, hogy az elején fel akartalak használni az idióta játékaimhoz. Tényleg na... - képtelen voltam befejezni még egy mondatot, mert megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, és azt hittem, menten elájulok.
- Ashton! - üvöltöttem, majd minél gyorsabban próbáltam letépni a cipzárat, de amilyen erősen próbálkoztam, annál lassabban sikerült. Közben pedig már a bátyám is ordított
- Ashton! Mi a francot akar? Én belebaszom a telefont a tóba, komolyan. Biztos nem fogom felvenni. Neked sem kéne. - figyelmeztettem, majd elvette tőlem a telefont, természetesen felvette...

- Nem. Nem fogom odaadni, fogd már fel! Nem, Isten ments, hogy találkozzunk. Azt régen elbasztad. Nem érdekelsz, egyáltalán nem, fogd már fel. Nem vagy az apám többé, és ne is próbálkozz azzal, hogy keresed bármelyikőnket is. Karent meg felejtsd el. Komolyan mondom, ha megpróbálod felkeresni, akkor nem állok jót magamért - ezzel pedig letette a telefont. Istenem, mi a fenét akar már? 

Ashton levágta a telefont, majd idegesen elmesélte, hogy mit akart az apja. Nem is értem, miért hívott fel. Évekkel ezelőtt elhagyott minket, nem kell, hogy visszajöjjön. Ashtonnak és nekünk is sokkal jobb nélküle. Minek akarna újra belépni az életünkbe? Hogy újabb fájdalmat okozzon, vagy mi? Elvettem Ash-től a telefont, majd megfogta a kezemet, és két tenyere közé vette azt, mire felszisszentem.
- Mi van a kezeddel?
- Semmi, miért? - fasza. Fasza...
- Ne hazudj nekem, Lili. - sziszegte, majd feltűrte a pulóverem ujját. Igazából nem lila ott, ahol Harry megszorongatta, csak egyszerűen fáj.
- Ezt ki csinálta? - megtapogatta, és közben az arcomat fürkészte. Tudta, hogy fájt, és történt valami
- Senki. Senki nem csinált semmit velem, Ashton. Ne aggódj - hazudom, de ő tovább vizsgálja a kezemet
- Istenem, Lili. Mégiscsak együtt voltál Niall-el, nem igaz? Ő csinálta, ugye?
- Mi van? - fakadtam ki hangosa -, Nem, ennek semmi köze ehhez, és amúgy sem történt semmi - olyan hangosan vitatkoztunk, hogy a többiek kijöttek a sátorból.
- Én voltam - szólalt fel egy hang mögülem. Istenem, Niall...
- Tudtam! Te idióta! Ő még csak 15! Hogy lehettek ilyen fe... - nem tudta befejezni, mert egy mély, rekedtes hang közbeszólt
- Én voltam. Én csináltam, nem Niall. Ők ketten, pedig nem feküdtek le. Ami azt illeti, csak csókolóztak. - Ó. Te. Jó. Isten!

Drága Olvasóim!

Egyszerűen nem hiszem el, hogy már megint rávettetek a csoportban arra, hogy kitegyem az új részt. Nos, nem gond. Ha elkezdődik a gimnázium úgyis több idő lesz, mire megírok egy részt, így élvezzétek még ki ezt a pár hetet.:D Szóval itt is lenne a 20. fejezet. 

Az előző rész óta majdnem 4000 oldalmegjelenítést számlált össze a blog, valamint már 85 rendszeres olvasóm van, ami hihetetlen. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. Építő kritikákat és megfigyeléseket, véleményeket is szívesen fogadok.

Della x