21. Szeretlek!

~Ajánlott zene: Ed Sheeran - Photograph~

- Istenem, Lili. Mégiscsak együtt voltál Niall-el, nem igaz? Ő csinálta, ugye?
- Mi van? - fakadtam ki hangosan -, Nem, ennek semmi köze ehhez, és amúgy sem történt semmi - olyan hangosan vitatkoztunk, hogy a többiek kijöttek a sátorból.
- Én voltam - szólalt fel egy hang mögülem. Istenem, Niall...
- Tudtam! Te idióta! Ő még csak 15! Hogy lehettek ilyen fe... - nem tudta befejezni, mert egy mély, rekedtes hang közbeszólt
- Én voltam. Én csináltam, nem Niall. Ők ketten, pedig nem feküdtek le. Ami azt illeti, csak csókolóztak. - Ó. Te. Jó. Isten!

*~*

Ashton jól megkorholta Harryt, a Göndör pedig mindent elmesélt - kivéve a veszekedést kiváltó okot -, majd mindenki visszahúzódott a sátorba. Az egész csapat ott feküdt szinte egész nap, vacsora után pedig néhányan a tűznél énekeltek. Szinte mindenki kint volt, de nekem semmi kedvem sem volt hozzá, ezért bent maradtam. Eleinte csak hallgattam, hogy mi történik kint, aztán pedig elbóbiskoltam egy kicsit, s mire felébredtem, a hangulat már a tetőfokon volt, az italos üvegek pedig sorra ürültek ki. Mindenki üvöltött, a telefonom lemerült, és a fejem majd szét robbant a hangzavartól. Friss levegőre volt szükségem, ezért elhaladtam a részeg emberek mellett, majd a tóhoz sétáltam. Minden olyan csendes és szép volt körülötte. Ameddig sétáltam anyukám egyik sokszor ismételt idézete jutott eszembe. " Ha belegondolsz, rájössz magad is, hogy milyen erős a személyiséged. Vannak emberek, akiknek nincs mindenre válaszuk, de legalább megpróbálnak reménykedni és hinni. Az ember látja az utat, bármi várja is; minden csak attól függ, hogyan áll hozzá. S ha rád nézek, tényleg… egy varázslatos embert látok. " Neki ez a kedvenc idézete, és nehéz időkben sokszor mondta ezt. Mindig megpróbált ezzel segíteni nekem. Azt akarta, hogy ne adjam fel az álmaimat, ám most egy kicsit másra sarkallt az idézet.

A szöveg hatására elhatároztam, hogy beszélek Harry-vel. Körülbelül tíz perc múlva meg is érkeztem. Sötét volt, így óvatosan vettem a lépcsőfokokat, majd mikor odaértem, leültem a kis stégre, körülnéztem és magamat pásztáztam a vízen. Gondolkoztam az életemen. Igazából megterveztem már az egész jövőmet, erre semmi sem úgy alakul, ahogyan kellene. Elmélkedésemből hangos léptek zökkentettek ki. Hátrafordultam, majd megláttam egy beesett szemű, fáradt Harryt, aki két plédet szorongatott a kezében. 

- Beszélnünk kell! - szólalt meg végül, majd leterítette az egyik plédet. Legalább ő is úgy gondolja, hogy van mit átrágnunk. Szembefordultam vele, de ő nem szólt semmit. Vártam, hogy mikor kezd el beszélni, közben pedig azon gondolkoztam, hogy el kéne neki mondanom, hogy szeretem... Lehajtott fejjel ültem tovább.

- Mondanom kell valamit - szólaltam meg, majd mikor a "kell" szónál jártam, ő is teljesen ugyanezt mondta. Halványan elmosolyodott, majd intett, hogy mondjam először én.

- Nem, mondd nyugodtan - azt hiszem ez nem volt jó ötlet. Mégsem kéne elmondanom neki. Vagy mégis? Jaj, nem tudom. Pár percig még átadogattuk egymásnak a lehetőséget, majd abban állapodtunk meg, hogy egyszerre mondjuk. Istenem, mint valami gyerek. Harry olyan makacs...

- Szeretlek - Istenem, kimondtam. Vagyis... Kimondtuk?! Tessék? Jóságos Isten! 

- Részeg vagy? 

- Nem, Lili! Én tényleg szeretlek! Annyira nehéz ez. Csak... Nem is tudom, hogy hogy mondjam. 

- Csak mondd - mondtam elhaló hangon, majd újból a vizet pásztáztam

- A management az összes lépésünkről tud, és megtiltották, hogy több legyen közöttünk, mint barátság. Én ezt nem bírom. Nem bírom nézni, ahogy más ér hozzád, vagy hogyha más megcsókol. Szarok bele a managementbe. Én csak azt akarom, hogy boldogak legyünk. Együtt. - a fejem elkezdett zúgni, s a vér a fülemben lüktetett. Harry Styles szerelmet vallott nekem, jaj! Könnyek gyűltek a szemembe, ezért nem tudtam felnézni. Azt hiszem, válaszra várt, de egyszerűen képtelen voltam neki ezt megadni. Óvatosan állam alá nyúlt, s arra kényszerített, hogy nézzek rá, de nem ment. Egy kicsit engedelmeskedtem neki a fejem megemelésével, de még mindig az ellenkező irányba néztem.
- Nézz rám, Lili! - hangja lágy, és minden porcikám ellenkezik, de egyszerűen nem megy. Ránéztem. Mélyen egymás szemét figyeltük, a könnyeim pedig már nem folytak, csupán csak a szemem könnyezett. Egyszerűen nem hiszem el, hogy bevallottuk egymásnak. Olyan ostoba vagyok, hiszen azt sem tudom, hogy mi fog most történni.

- Nem... Nem is válaszolsz? - kérdezte elhaló hangon. Sosem voltam jó az ilyen beszédekben. A szívem dübörgött, a pillangók pedig ezerszámra törtek ki gyomromból. Elsepertem egy kisebb hajtincset az arcából, majd az ujjamra tekertem. Bal kezemmel megfogtam a tarkóját, jobb kezemmel pedig a nyakához értem. Ő nem mozdult. Azt hiszem hagyta, hogy irányítsak annak ellenére, hogy fogalmam sincs, mit csinálok. 

Közelebb hajoltam hozzá, s alig fél centi választotta el ajkamat az övétől, mégsem csókoltam még meg. Másodpercekig kínoztuk egymást, aztán megtörtént. Ha tehetném újra és újra visszajátszanám ezt az érzést. Mikor megcsókolt ajkaim automatikusanan szétnyíltak, s nyelvének engedélyt adtam a bejutásra. A mellkasom majdnem kiszakadt, mi pedig csak tovább folytattuk. Olyannyira gyengéd volt, hogy mindent elfelejtettem. Még arról is képes voltam megfeledkezni, hogy olyan erőszakos volt. Nem számít, hiszen most velem van itt, nem mással. 

Óvatosan megfogta tarkómat, majd a plédre döntött. Egész testével felém magasodott, s úgy éreztem, enyém az  egész világ. Percekig csak faltuk egymás ajkait, majd Isten tudja miért, de megpróbáltam levenni róla a pólóját. Mondanom sem kell, hogy készséggel segített benne. Ajkai nedves csókokat hagytak a nyakamon, ennek következtében pedig lábamat átkulcsoltam derekán. Lassan felemeltem felsőtestemet, s lesegítette rólam a felsőt. Jóságos Isten! Igazából miközben tovább folytattuk ezt, egy kicsit elkalandozott a gondolatom. Egymáson fekszünk félmeztelenül egy stégen, az erdő szélénél, s bárki bármikor megláthat minket. Azt hiszem nem érdekelt, csak a pillanatnak akartam élni, ha pedig Harry reggelre meggondolja magát, biztosan újra összetörök, de legalább tudni fogom, hogy ez az éjszaka a miénk volt...

Nem igazán tudtam, hogy mit kell most csinálni, úgyhogy ráhagytam a dolgokat. Ajkaival bejárta egész felsőtestem, én pedig szétesve feküdtem Harry alatt. Hátam ívbe feszült, a lélegzetem még jobban felgyorsult. A bal csípőcsontomnál megállt, s óvatosan beleharapott, mire felnyögtem. Nem folytatta tovább, csak egyszerűen levette rólam a nadrágot, majd ő is elkezdte kicsatolni a gombokat nadrágján, de mivel eddig szinte semmit nem csináltam, ezért inkább átvettem a feladatot. Harry alsóján már látszott, hogy alig fér benne, de szerettem volna egy kicsit tovább kínozni. Fordítottunk a helyzetünkön, így ő került alulra. Nyakát óvatosan megszívtam, mire egy férfias nyögés hagyta el száját, majd egyre lejjebb haladtam. Mindkettőnk szíve dübörgött, s mikor a boxere pereméhez értem óvatosan a hátamra fordított, majd levette rólam a melltartót, minek következtében reflex szerűen odakaptam a kezemet. Megcsókolt, majd ajkai a fülemhez tévedtek, s belesúgta, hogy nincs miért eltakarnom magamat. Bőröm automatikusan libabőrös lett, ahogy Harry ajkai a fülemnél voltak. A nevét suttogtam, és szinte kérleltem, hogy tegyen valamit. Levette rólam a bugyit én pedig nem hittem el, hogy ezt tesszük, ráadásul 15 percre a testvéremtől. 

Harry óvatosan végighúzta mutatóujját két mellem között, majd ugyanígy tett az egész felsőtestemen. Óvatosan megmarkoltam a pléd szélét, Harry pedig belém csúsztatta egyik ujját, minek következtében összeszorított szemmel Harry nevét nyögtem. Komolyan ezt csináljuk? Jó ég!

- Szeretlek! - suttogta

Drága Olvasóim!

Nem hiszem el, hogy 5 feliratkozó érkezett az előző fejezet óta, ami azt jelenti, hogy már kilencven ember olvassa rendszeresen a blogot, és még mindössze csak ez a 21. rész. Hogy csináljátok?

Az előző rész óta elértük az 55600 oldalmegtekintést. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen számokat mutat a blog. Sosem gondoltam volna! Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. Építő kritikákat és megfigyeléseket, véleményeket is szívesen fogadok.

Della x