22. Miattam sír

~Ajánlott zene: The 1975 - Chocolate~

Három nap telt el a Harry-vel való "kalandom" óta. Az egész éjszakát együtt töltöttük - természetesen nem feküdtem le vele, de egy kicsit lelkiismeret furdalásom van. Igazából két dolog miatt is. Egyrészt Ashtonnak mindent elmondok, de erről nem tudok mit mondani neki. Mégis hogy közöljem vele? "Szia, bátyó! Csak azt akartam mondani, hogy amíg te leittad magadat, addig Harry-vel kielégítettük egymást a tóparton, de ne aggódj, minden rendben van." Hát persze, hogy ezt nem mondhatom. Másrészt pedig csúnyán bántam Taylorral, közben pedig ő is egy áldozat volt. Az tény, hogy nem szeretem, de mint kiderült, mindent csak megjátszott. Harry pedig... Nos, őszintén szólva megkért arra, hogy próbáljuk meg, így most a barátnője vagyok. Jaj, de furcsa kimondani. A titkos, 15 éves barátnője. Még Hétfő reggel visszautaztunk, kedden koncert volt, majd tovább álltunk, s meg sem álltunk New Yersey-ig. A srácoknak ma lesz ott koncertjük, a Met Life Stadionban. Annyira várom. Tényleg igaza volt Lora-nak, amikor azt mondta, hogy minden koncert más, még akkor is, ha ugyanazokat a dalokat is éneklik. Jaj, hogy mennyire hiányzik, bár fogalmam sincs miért, hiszen November elseje van, és eddig csak egyszer keresett. Akkor is leráztam őt, de abban a tudatban voltam, hogy ír még. Tévedtem!

Egyedül ültem a 5sos turnébuszában, s vártam, hogy mindenki visszatérjen a próbáról. Hallottam, ahogy Niallék már a színpadon vannak, ennek ellenére a testvéremék még mindig nem érkeztek meg. Tovább vártam, pár perccel később pedig megláttam Luke-ot, ahogy fut, egyedül. Mit művel?

- Mi történt? - kérdeztem, mikor leült mellém

- Beszélnünk kell, nem bírom tovább!

- Mondd már, hogy mi van!

- Láttalak Harry-vel. A tóparton. - hogy tessék? Arcomat elöntötte a forróság, s nem tudtam màst csinálni, csak a fejemet fogni. Annyira szégyellem magamat.

- Lili! Hahó! - legyezte a kezét a szemem előtt

- És most mit vársz, mit tegyek? Tapsoljalak meg, amiért megláttál minket? - korholtam meg -, Bocsánat. Nem úgy értettem, csak...

- Nem kell megmagyaráznod, Lili. Csak egy dolgot kérek tőled! Mondd el Ashtonnak! Tudja, hogy valami megváltozott közöttetek. Tudja, hogy összejöttetek, és én is tudom. Nem beszéltek, de látszik, ahogyan egymásra néztek. Ne hazudj neki, rendben?

- És mégis mit mondjak neki? Szerinted hogy kezdjek neki? Mit gondolsz, én nem próbáltam elmondani? De igen, számtalanszor, de egyszerűen nem megy, mert félek, hogy már nem úgy fog tekinteni rám, mint eddig...

- Figyelj Lili! Még ma el kell neki mondanod, oké? Vagy ha nem, akkor majd én megteszem.

- Tessék? - kiabáltam -, Nem fenyegethetsz meg, Luke! Ez az én életem, miért akarsz beleszólni? Miért csinálod ezt?!
- Mert fontos vagy Ashtonnak, és nekem is! Azt akarom, hogy ne hazudj a bátyádnak, rendben? 

Beleegyeztem, hogy elmondom Ashtonnak, bár nem tudom, hogy mit fog szólni. Fáradtan dobtam be magamat az ágyba, mikor a többiek is megérkeztek. Ettek, majd Lou átjött, hogy kiválasszák a ruhákat az esti koncertre. Sorrendben haladtak, s mikor a testvéremmel végzett, félrehívtam, azzal a céllal, hogy elmondom neki, de megfutamodtam. Azt mondtam neki, hogy már elfelejtettem, hogy mit akartam. Hát persze...

A nap hátra lévő részét semmittevéssel töltöttük. A srácok néhány rajongónak osztogatott jegyet, de semmi különösebb nem történt. Már mindenki a stadionban volt, én pedig azon töprengtem, hogy menjek e, vagy ne. Legalább fél óráig vacilláltam, majd arra jutottam, hogy megyek. Feltápászkodtam az ágyról, de ekkor kopogtattak.
- Mit terveztél ma estére? - érdeklődött Calvin
- Semmit. Megnézem a koncertet és ennyi. Miért?
- Páran elmegyünk bulizni, nem jössz velünk? Lottie is csatlakozik hozzánk - nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne...
- Rendben. Vagyis nem. - felhúzott szemöldökkel méregetett mindkét fiú, s addig erősködtek, ameddig bele nem egyeztem. Az egyszerű, de sportos ruhámat átvettem, s pér perccel később már egy elegáns, ám annál visszafogottabb ruha volt rajtam. 

Calvinnel és Ollie-val indultunk el, s egy nagyobb furgonnál álltunk meg, beültünk, majd elindultunk. Nem kérdezősködtem, de tudatosult bennem, hogy se Lottie, se más nem fog velünk jönni. Húsz perc elteltével már meg is érkeztünk a szórakozóhelyre. Sokan voltak, mi pedig egy külön boxot kaptunk, ahol meglepő módon többen is ültek. Feltételezem Calvin haverjai, és azok barátnői lehettek. Helyet foglaltunk, majd az egyik srác elment, később pedig egy tálca itallal ért vissza. Mindenki levett egyet, és én sem ellenkeztem. A hangulat egyre jobb volt, valaki pedig kitalálta, hogy menjünk táncolni. A két lány magukhoz invitált, így velük mentem táncolni. Akarom mondani csak ide-oda mozogni, ugyanis az ilyesfajta tánc nem az erősségem. Sokkal jobban szeretem a Hip-hop-ot. Három számot végigtomboltunk, majd elmentem a mosdóba. Úgy éreztem túl sok volt ez mára. Felfrissítettem az arcomat, s amikor kijutottam a tömegből megpillantottam, hogy nyitva van a hátsóbejárat. Friss levegő! 

Lassan odasétáltam, s mélyen beszívtam a levegőt. A fejem lüktetett, és már teljesen az alkohol hatása alatt voltam. Sosem voltam még részeg, ez az első alkalom, bár nem mondanám azt, hogy részeg vagyok. Inkább csak becsiccsentettem. Mindegy, hiszen a lényeg ugyanaz. Gondolkozásomból két erős kéz zökkentett ki, ami a csípőmre vándorolt. Megfordultam, s teljesen elszörnyedtem. 

- Mit művelsz? - korholtam meg, majd lehámoztam magamról kezeit

- Semmit. Csak táncoljunk. Bent olyan sokan vannak. Már a fejem is fáj. - nem tudom, hogy igazat mondott e, de nekem sem volt kedvem ahhoz a hatalmas tömeghez. Ha betartja a játékszabályaimat, akkor itt is maradhatunk, hiszen nem egyedül vagyunk. Többen is kimenekültek. 

- Kérsz? - kérdezte, majd felém nyújtotta a frissen meggyújtott cigarettáját. Elfogadtam. Mélyen beleszívtam, majd élveztem, ahogyan a mentol égeti a légcsövemet. Rossz volt ugyan, de tűrhetően. Nem mintha ezt máskor újra megtenném. Calvin hagyta, hogy elszívjam ezt a szálat, ő pedig meggyújtott egy másikat. A falnak dőlve szívtam a káros anyagot, s közben az eget figyeltem. Olyan más volt ez a cigaretta. A mentolos íz kivehető volt, de egész biztosan más is volt benne. A figyelmemet Calvin hangja terelte el.

- Ez a kedvenc számom! Van kedved táncolni? - kérdezte, majd elnyomtam a csikket

Egymással szemben voltunk, s úgy táncoltunk. Imádom ezt a bandát! A zene ritmusára mozogtunk, majd Calvin ismét megfogta a csípőmet, s háttal magához húzott. Csípőmmel táncoltam, ahogyan énekelték a refrén egyik részét "pause and play, pause and play". Még szorosabban magához húzott, s egyszerre mozgattuk a csípőnket. Ajkai a nyakamra vándoroltak, és ott szívta meg, ahol csak érte. Fájdalmasan felszisszentem, majd megpróbáltam eltolni magamtól, sajnos sikertelenül. Lában között éreztem keményedő férfiasságát, mire megremegtem. Ez undorító! Le kell szednem magamról!

- Calvin, hagyd abba! Kérlek - suttogtam, de hangomban érezhető volt a düh. Idióta barom vagyok! Miért jöttem el velük?! Combomra helyezte egyik kezét, könnyeim pedig folyni kezdtek, majd minden elsötétült körülöttem, s már csak halvány hangfoszlányokat hallottam, majd azt az égető érzést éreztem egész testemben, amit pár nappal korábban is. 

*~*

- Lili! Lili ébredj! - kiáltja egy hang, de képtelen vagyok reagálni

- Lili! Könyörgöm ébredj fel! - egyre hangosabban hallom, ám nincs erőm ahhoz, hogy megszólaljak. Halkan próbálok mondani valamit, de inkább csak egy nyögésnek hallatszik. Csak egy ember van mellettem, de nem tudok rájönni, hogy ki az. Az illata erős, férfias és fűszeres. Hangja mély és rekedtes. Istenem! Harry! 

Óvatosan megpróbáltam megszorítani a kezét, hogy érezze, hogy itt vagyok. Órák elteltével még mindig ugyanitt tartunk; ő könyörög nekem, de képtelen vagyok választ adni. A fények egyre erősebbek, a szempilláim pedig lassan remegni kezdenek. Kinyitom a szememet és egy meggyötört fiút találok magam előtt.

- Istenem! Lilian, végre! Annyira aggódtam érted. Hogy tehetted ezt? Hogy tehetted ezt magaddal? Nem hiszem el, hogy képes voltál kárt tenni magadban! Hogyan gondoltad, hogyha bedrogozod magad, s szétkarmolod a testedet, attól jobb lesz? Mit nem tudtunk volna megbeszélni, Lili! - tessék?! Ezt nem hiszem el. Szinte minden kiesett, de arra emlékszem, hogy Calvinnel voltam utoljára. Hülye faszkalap! Bedrogozott! Ki tudja mit tett velem. Ezt nem hiszem el! Egy csapat bedrogozott srác karmai közé kerültem, én magam is az anyag hatása alatt voltam, Harry pedig miattam sír. Én ezt nem bírom!

Drága olvasóim!
Pontosan ma egy hete került fel a 21. fejezet. Ekkor 55,600 oldalmegtekintés volt a blogon, 7 nap alatt viszont elértük - sőt, túl is léptük -, a 60,000 oldalmegtekintést. Ezen kívül érkezett négy új feliratkozó, ami azt jelenti, hogy már 94 rendszeres olvasóm van. Hihetetlenül hálás vagyok nektek! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire! Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. Építő kritikákat és megfigyeléseket, véleményeket is szívesen fogadok.

Della x.