23. Fogd meg a kezem!

~Ajánlott zene: 5 Seconds of Summer - Jet Black Heart~

Óvatosan megpróbáltam megszorítani a kezét, hogy érezze, hogy itt vagyok. Órák elteltével még mindig ugyanitt tartunk; ő könyörög nekem, de képtelen vagyok választ adni. A fények egyre erősebbek, a szempilláim pedig lassan remegni kezdenek. Kinyitom a szememet és egy meggyötört fiút találok magam előtt.

- Istenem! Lilian, végre! Annyira aggódtam érted. Hogy tehetted ezt? Hogy tehetted ezt magaddal? Nem hiszem el, hogy képes voltál kárt tenni magadban! Hogyan gondoltad, hogyha bedrogozod magad, s szétkarmolod a testedet, attól jobb lesz? Mit nem tudtunk volna megbeszélni, Lili! - tessék?! Ezt nem hiszem el. Szinte minden kiesett, de arra emlékszem, hogy Calvinnel voltam utoljára. Hülye faszkalap! Bedrogozott! Ki tudja mit tett velem. Ezt nem hiszem el! Egy csapat bedrogozott srác karmai közé kerültem, én magam is az anyag hatása alatt voltam, Harry pedig miattam sír. Én ezt nem bírom!

Erőltetve próbáltam beszélni, de nem sikerült. Egy szó sem jött ki a számon. Képtelen vagyok magyarázkodni neki! 

- Mondj valamit! Kérlek! - végigsimította kezét a kezemen. 

- Sajnálom - mondtam alig hallhatóan

*~*

Két nap telt el azóta, hogy felébredtem ebből az álomszerű kómából. Harry elmondta, hogy vége a turné felének, s most négy hónapig szünet lesz. Ashtonék visszautaztak Ausztráliába, valami eget rengető ügy miatt, én pedig Harrynél lakom. Nem beszélünk egy szót sem. Egész nap a szobámban ülök, és bámulok magam elé, mint valami idegileg összeroppant lány. De hàt az is vagyok, nem? Sőt, lelkileg is. Harry folyamatosan próbál velem kommunikálni, de képtelen vagyok arra, hogy elmondjam neki az igazat. Undorodom magamtól, s ha belenézek a tükörbe csak azt látom, hogy a nyakam és a körülötte lévő terület tele van véraláfutással. Akármennyire is fáj ezt látni, beálltam a tükör elé, majd vizsgálni kezdtem a foltokat. Néhányat meg is érintettem, de annyira kellemetlen, hogy egyből felszisszentem. Annyira fájt! És nem az, hogy ilyen a nyakam, hanem az, hogy folyamatosan fájdalmat okozok Harrynek, és nem mondom el neki, hogy ki tette ezt. Istenem, hiszen ő azt hiszi, hogy véget akartam vetni az életemnek. Pedig szeretek élni! Sőt. Leültem a kék szőnyegre, majd a felhúzott lábaimat kezeimmel összekulcsoltam. Halkan sírni kezdtem, megint. Az elmúlt napokban nem volt olyan óra, hogy ne sírtam volna. Percekig csak ültem összegörnyedve, és azon gondolkoztam, hogy miért velem történt ez meg. Az fáj még nagyon, hogy fogalmam sincs arról, hogy Calvin mit tett velem! Ki tudja... Istenem! Az nem történhetett meg!

Halk lépteket hallottam, majd nyílt az ajtó. Harry lépett be rajta, s egyből leült mellém. Folyamatosan, csak beszélt hozzám, a fejemben pedig lejátszódtak annak az estének a részletei. Hirtelen forogni kezdett a szoba, és úgy éreztem, hogy ülve képes leszek elájulni. Szorosan hozzábújtam Harryhez, aki megértően viszonozta ölelésemet. Nincs visszaút! El kell mondanom neki!

- Harry! El kell mondanom valamit - szipogtam -, Nem azt történ, amit hiszel. Én nem tettem kárt magamban! Egyszerűen csak elmentem bulizni... Calvinékkel. Minden jól ment, aztán kimentem levegőzni, ő pedig követett. Meggyújtott egy cigit, majd megkérdezte, hogy kérem e. Elvettem, ő pedig meggyújtott magának egy másikat. Aztán az állítólagos kedvenc száma ment, ezért belementem, hogy táncolok vele, de csakis azért, mert többen is voltak kint. Aztán... - képtelen voltam befejezni. Borzasztóan fogja érezni magát. Nem akarom, hogy még jobban fájjon neki!

- Mondd, Lili! Mi történt utána? - kérdezte halkan, de még mindig nem válaszoltam -, Istenem! Ugye nem? Nem! Az nem lehet! - üvöltött, majd sírva válaszoltam

- Nem tudom! - zokogtam -, Ezeket ő csinálta - mutattam a nyakamon lévő foltokra és karmolásokra -, semmi másra nem emlékszem. Nem bírok tükörbe nézni, Harry! Undorodom magamtól, és úgy érzem, hogy már nem bírom tovább! Csak nézd meg mi lett belőlem, mióta elkezdtem a gimnáziumot. Tönkrement az életem, és mindenkiét felforgattam. Haza megyek, Harry! - mondtam elcsukló hangon, ő pedig döbbenten nézett rám. Szemébe könnyek szöktek, és a fejét kezdte rázni.
- Nem hagyhatsz itt, Lili! Én szeretlek téged, hát nem érted? - hangja halk volt, mégis borzasztóan szaggatta szívemet. 

- Nem maradhatok itt. Senki sem örülne neki, ráadásul új iskolát is kell keresnem. Rengeteg időt elpazaroltam. Még fiatal vagyok, és tudom, hogy jobbat érdemelsz nálam. Nem én vagyok az, akit akarsz. - suttogtam lehajtott fejjel, majd megfogta a bal kezemet, és mellkasához emelte. A szíve szabályosan dübörgött, és ki akart törni.
- Érzed ezt, Lili? - bólintottam -, Ez miattad van, hát nem érted? Itt is tudunk iskolát keresni, nem kell, hogy visszamenj oda. Csak gondold át, rendben? - suttogta, majd hajamat fülem mögé tűrte
- Lenne kedved elmenni valahova? - bólintottam -, öltözz fel, és ha kész vagy, akkor indulunk - mosolygott, majd közelebb hajolt hozzám, azt tervezve, hogy megcsókol, de elfordítottam a fejemet, ő pedig összeszorított ököllel elmormolt egy "hát jó"-t, majd felállt. Másodpercekig vacilláltam, majd mielőtt átlépte volna a küszöböt utánakiabáltam.
- Harry! Várj! - mondtam, majd felálltam és odaszaladtam hozzá.
- Sajnálom! Én nem akartalak megbántani, egyszerűen csak nem tudom, hogy kezelni az érzelmeimet, amiket irántad táplálok. Szeretlek! - suttogtam lehajtott fejjel, a következő pillanatban pedig már mutatóujját éreztem az államon. Felemeltem a fejemet, ő pedig mélyen a szememet fürkészte. Lassított felvétel módjára közelebb hajolt hozzám, majd gyengéden megcsókolt. Elmosolyodott, majd kilépett az ajtón. 

Előkerestem a bőröndömet, abból kiválasztottam egy szürke magasított derekú farmert, és egy fekete-fehér csíkos rövid újjút, aminek az alja csipkés. Felöltöztem, aztán a fürdőszobába vettem az irányt. A bőröndömből a sminkes táskámat is magammal vittem. Azt hiszem, itt az ideje, hogy használjam azt a bizonyos alapozót. Egy kicsi mennyiséget kinyomtam a csuklómra, majd egy alapozó ecsettel elkezdtem felvinni a vörös területekre. Egészen jól fedett, így nem volt vele semmi gond. Púderrel fixáltam, majd még egyszer tükörbe néztem. Oldalfa fordultam, és onnan is vizsgálni kezdtem a nyakamat. Egy kisebb helyen még látszik a pirosság, azonban nem érek el odáig az ecsettel.

- Harry! T-tudnál segíteni egy kicsit? - kiabáltam le, válasz ugyan nem érkezett, de másodperccel később már Harry állt velem szemben.

- Elfedtem a nyakamon lévő foltokat, de nem érek el idáig - mutattam a pirosságra -, bekennéd nekem? - bólintott, majd mögém lépett

A tükör mellettem volt, jobb oldalt, de nem mertem belenézni. Tudtam, hogy a Göndör megint nem azt csinálja, amit kell. Egy-két perccel később éreztem, ahogy ujjait a nyakamra teszi, majd elsöpri onnan a felesleges hajat. Félszemmel belepillantottam a tükörbe, de ez csak pár másodpercig tartott, ugyanis automatikusan lecsukódtak a szemeim, mikor Harry bársonyos ajkait éreztem meg a nyakam jobb oldalán. Atya világ! 

Az érzés hatására azonnal hátrahajtottam a fejemet, testemen pedig átfutott a hideg. Harry magával szembe fordított, ajkai a nyakamról pedig átvándoroltak az ajkaimra. Jobb kezemmel tarkóját támasztottam, ő pedig mindkét kezét csípőmre vezette. Óvatosan megemelt, majd a pultra ültetett. Lábaimat egy kicsit szétnyitottam, ő pedig elhelyezkedett. Csókunkat egy másodpercre sem szakította meg, még akkor sem, mikor a telefonom kezdett csörögni. Hamar abbahagyta, így nem foglalkoztam mással, csak Harryvel, de amikor harmadjára is visított, már kénytelen voltam leszállni. Felvettem a telefont. Niall volt az. Azt mondta, hogy már legalább 10 perce csörgeti mindkettőnk telefonját. Megkérdezte, hogy hogy vagyok, majd valahova el kellett sietnie, de megígérte, hogy majd este beugrik. 

Végül Harry bekente a nyakam hátsó részét, majd
lementünk a garázsba, beültünk az autóval és kiálltunk. Nem telt bele tíz perc, már egy kisebb étterem előtt álltunk. Óvatosan kiszálltunk a kocsiból, Harry mellém állt, majd így szólt:
- Fogd meg a kezem!
- De hát.. Azt hittem, hogy nem lehet. Tudod... - suttogtam, ő pedig kezemért nyúlt. Összefonta ujjainkat, majd elindultunk a bejárat felé.
- Tudja meg a nagyvilág, hogy kibe vagyok szerelmes!

Drága olvasóim!
Tegnap óta hivatalosan is gimnazista vagyok, s valami természet feletti erő úgy határozott, hogy minden nap hét órám lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy nem fog olyan sokáig tartani a tanulás, mint gondoltam. A bloggal kapcsolatban annyit, hogy valószínűleg továbbra is szerdánkét kerül majd fel a rész, de még lehet változás. Az előző rész óta átléptük a 100 feliratkozót, s egészen pontosan most már 102 ember olvassa rendszeresen a blogot. :') A számláló is pörög. 4400+ kattintás érkezett a blogra egy hét alatt, tehát már több, mint 64.400 oldalmegtekintés van a blogon. Nem hiszitek el, hogy mennyire hálás vagyok! Szóval, itt lenne a 23. fejezet, ami remélem ismét elnyeri majd a tetszéseteket! Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot (iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok!) Ha van kedvetek, lépjetek be a facebook csoportba is, temészetesen pedig a kritikákat is szívesen fogadom, hiszen ezek csak építenek! 

Della x.