25. Ez csak egy rossz álom, ugye?

~Ajánlott zene: David Guetta - Dangerous~

(Ha eddig nem hallgattad a részekkel a dalokat, kérlek legalább ehhez az egy részhez indítsd el!)

Nagyon jól telt a Harry-vel való kiruccanásunk. Ez idő alatt végre nem veszekedtünk, és minden rendben ment. Hétfőn nem kellett bemennem a suliba, mert Tehetségek Napja volt, ami annyit jelent, hogy az iskolából mindenkinek lehetősége van arra, hogy bemutassa tudását. Mindenféle kategóriában lehetett jelentkezni, s utólag kicsit bánom is, hogy egyikbe sem neveztem.


Négykor indultunk vissza Harry lakásába. Az idő hideg volt, az ég pedig tele volt felhővel. Az idő mindentől elvette a kedvemet. A fejemet az ablaknak döntöttem, és úgy vizsgáltam a tájat. Gyönyörű volt. Mindvégig csöndben voltunk, egy pillanatra sem szólaltunk meg. A levegő egyre hűvösebb lett, és az egész város egyre lehangoltabbnak tűnt. Olyan rossz érzésem van...


Miután hazaérkeztünk kipakoltam a tegnapi ruháimat, majd vettem egy forró fürdőt. Igyekeznem kellett, mert úgy nézett ki, hogy még el kell mennünk a stúdióba átvenni pár papírt az albummal kapcsolatban. Átöltöztem, az idő pedig percről-percre rosszabb volt, az rossz érzéseim pedig ismét felszínre kerültek. Mindenre gondoltam, és csak reménykedtem abban, hogy semmi baj nem fog történni. Egyébként az anyával való összetűzésem óta nem is beszéltem. Ashton hívott egy párszor, de mindig nagyon szűkszavú volt. Mindent harapófogóval kellett kihúzni belőle. Arra gondoltam, hogy ameddig utazunk a székhelyre felhívom. Mikor elindult az autó tárcsáztam a számát, pár csöngéssel később pedig fel is vette. Nagyon zavart volt, és nem hallottam rendesen őt.
- Anya? Mi van vele?
- Minden rendben van vele, de most nincs itthon.
- És te, hogy vagy? Miért olyan halk a hangod? Történt valami? - kérdeztem, mivel tisztában voltam azzal, hogy hazudik. Összeszedetlenül válaszolt a kérdésemre.
- Ashton, ne hazudj már, kérlek! Mi történt? Mi van anyával? Mi van veled? - kérdeztem kétségbeesetten, Harry pedig aggódó tekintettel figyelt rám.
- Nem-Nem mondhatok semmit - suttogta
- Rendben! Akkor holnap reggel hazamegyek, és megnézem a saját szememmel.
- Ne! - tiltakozott -, A legjobb, ha most távol maradsz Sydney-től. Légy erős, és minden rendben lesz. Szeretlek - mondta, majd rám csapta a telefont.

Harry értetlenül nézett rám, elmeséltem neki, hogy mit beszéltem a bátyámmal, majd megegyeztünk, hogy betartom azt, amit mondott és nem megyek egyenlőre haza. Remélem hamarosan kiderül, hogy mi folyik itt. Fél órán belül megérkeztünk az irodába. Besétáltunk az épületbe, pár perc múlva pedig behívtak minket, de én inkább kint vártam. Állítólag csak egy papírt kellett aláírni és átvenni, ami körülbelül két percet vett volna igénybe, ehhez képest huszonöt perc elteltével még mindig a folyosón járkáltam, Harryre várva. Legszívesebben bekopogtam volna, de nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön. Ki tudja mire képes a menedzser? Megláttam a folyosó másik végén egy automatát, és kaptam az alkalmon, így vettem egy forrócsokit. Leültem az ajtóval szemben lévő székre, majd lassan, kiélvezve az ízét - ami amúgy nem a legjobb volt -, kortyolgattam a választott italomat. Mikor elfogyott kidobtam, ekkor viszont egy hangos szitkozódást hallottam meg kiszűrődni a teremből, majd valami a hangos csapódással földet ért. Egész testem összerezzent, pár perccel később pedig Harry lépett ki az ajtón. Megfogta a kezemet és kivezetett az épületből. Tudtam, hogy történt valami, de fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek. Nem mertem rákérdezni a történtekre, de nem is volt rá szükség. Ahogy elhajtottunk elkezdte mesélni. Azt mondta, hogy először minden rendben ment, beszélgettek és hasonlók, aztán megint felhozták a kapcsolatunkat. Marco, az egyik vezető megpróbálta kioktatni Harryt, majd ismét választás elé állította, mire ő földhöz vágta az egyik asztalon heverő kis fémkosarat, amiben tollak hevertek. Hát, igazából nem tudom, hogy erre mit kéne mondanom...

Útközben megálltunk a közelben lévő autós Mcdonald's-nal. Kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk enni, majd mikor megkaptuk a rendelést hazafelé vettük az irányt. Minden olyan furcsa volt. Pár percre elkezdett esni az eső, megállt, majd megint eleredt. Mire hazaértünk pedig kicsikét kisütött a nap. Az itt eltöltött heteim alatt még sohasem tapasztaltam ilyen időjárást. Harry-nek ez biztosan megszokott.

Leültünk a kanapéra, elővettünk két tányért, majd hozzáláttunk a vacsoránkhoz. Mit ne mondjak, rohanós egy nap volt. Nagyon hamar eltelt. Kicsit furcsa, hogy nem mindenki néz rám úgy, hogy én vagyok az a lány, aki tönkreteszi Harry Styles életét. Azt hiszem kezdem megszokni, hogy néhányan utálnak. Elvégre nem kötelező, hogy szeressék az embert, no meg persze nem is várom el. Mindenkinek szíve joga, hogy kit kedvel, és kit nem, bár kicsit bosszantó, ha mindössze azért utálnak a "fanok", amiért együtt vagyok a kedvencével. Arra készültem, hogy ma korán lefekszem, mert holnap iskola, ezen kívül edzésem is lesz. Nos, ez megint nem sikerült.

Bekapcsoltunk egy filmet a hálószobába, és elkezdtük nézni. Szorosan hozzábújtam Harry-hez, ő pedig még jobban magához húzott. Kicsit fáztam, ám ő felmelegített. Istenem, annyira szeretem őt! Összefonta ujjainkat, én pedig megpusziltam az arcát, ezek után pedig tudatosult bennem, hogy ebből nem filmnézés lesz. Óvatosan a hátamra fektetett, majd megcsókolt. Felnyögtem, majd pólója alá nyúltam, s éreztem ahogyan másodpercről-másodpercre libabőrösebb lesz. Lélegzetünk felgyorsult, az idő pedig repült. Vadul ostromolta ajkaimat, majd levette rólam a felsőmet. Arrébb helyezkedtem az ágyon, és összerezzentem, mikor ágyékával hozzám nyomult. A cipzárához nyúltam, segítségével pedig sikerült levenni róla a farmeranyagot. Ajkait nyakamhoz érintette, az egyik helyen pedig aprón megszívta. Jobb kezemet hajába vezettem, egy tincset pedig feltekertem az ujjamra, s lágyan meghúztam, mire egy férfias morgás hagyta el a száját. Komolyan ezt váltom ki belőle?

Már majdnem mindketten meztelenek voltunk, amikor csengettek. Valaki ráfeküdt a csengőre, ezt pedig egyikünk sem bírta. Így semmit sem lehet csinálni! Felöltöztem, addig Harry pedig elment a fürdőszobába. Lesétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam. A látvány szörnyű volt. Egy piros szemű Ahton állt velem szemben. Te jó ég!
- Jézusom! Mi történt veled? Mit keresel itt?
- Itt akarok veled lenni. Lili, borzalmas dolog fog történni, és szükséged lesz valakire aki melletted áll.
- Tessék? Mégis miről beszélsz? - értetlenkedtem, majd bementünk a nappaliba. Ash folyamatosan Harry-ről kérdezősködött, és arról, hogy minden rendben van e vele. Pár perccel később ismét csengettek. Ashton felkapta a fejét, majd felállt. A kanapé előtt maradt, de figyelte mi történik. Kintről villogás szűrődött be.

Kinyitottam az ajtót és megpillantottam három rendőrt és két rendőrautót. Meg kellett támaszkodnom az ajtófélfába.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem remegő hangon
- Itt lakik Harry Edward Styles? - bólintottam
- Elfogató parancsunk van ellene, sajnos őrizetbe kell, hogy vegyük. - a férfi csak beszélt, majd egy kicsit arrébb tolt, hogy be tudjon menni a lakába. Szerintem fel sem fogtam csak akkor, amikor üvölteni kezdtek, hogy "kezeket fel, ne ellenkezzem". Hanyatt homlok rohantam fel az emeletre, közben pedig szabályosan üvöltöttem. Ashton végig mögöttem volt.
- Nem! Ne vigyék el, kérem! Harry! - üvöltöttem, miközben próbáltam eltolni őket Harry-től
- Kisasszony, kérem álljon arrébb és ne akadályozza a parancsunkat!
- De nem tehetik ezt! Harry!
- Ashton, tegyél már valamit, az istenért! - kiabáltam torkom szakadtából, de ekkor Harry és a két rendőr már a földszinten volt. Bilincsben látni azt az embert, akibe szerelmes vagy, és nem tehetsz semmit. Senkinek sem kívánom ezt az érzést!

Beültették őt az autóba, elhajtottak, de én csak futottam a kocsi után. Leültem a járda közepére, és üvölteni kezdtem. Ashton megpróbált felsegíteni, a következő pillanatban pedig már a kanapén feküdtem az ölében.
- Ki tette ezt? De hát miért vitték el? Mondd, hogy ez nem a valóság. Ez csak egy rossz álom, ugye? - Ash nem válaszolt, ezzel pedig egyértelművé tette számomra, hogy mindent tud.
- Mondd már!
- Lili, nagyon fontos, hogy ne tegyél semmit, rendben? Meg fogjuk oldani. - megboxoltam a karját, mire beszélni kezdett.
- Anya feljelentette Harry-t kiskorú veszélyeztetése ellen. Azt állítja, hogy megerőszakolt téged - a szavai százezer kést döftek a szívembe. Ezt egyszerűen nem hiszem el!

Drága olvasóim!

Régen nem volt rész, de talán megérte várni. 11 napja került fel a 24. rész, ennek a fejezetnek a története pedig már régóta fogalmazódott bennem, de nem igazán tudtam jól leírni, s talán most sem sikerült. Mellesleg túlléptük a 73.500 oldalmegtekintést, és 111 rendszeres olvasóval büszkélkedhetek! :')
Ha tetszett ez a rész, kérlek titeket hagyjatok magatok után nyomot, hogy tudjam, mit gondoltok a fejezetről/blogról! (Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok). A chatbe is írhattok, ha van kedvetek pedig lépjetek be a blog facebook csoportjába!

Köszönök mindent, Della x.

24. Szeretnék megfelelni neked

~Ajánlott zene: Selena Gomez - Good For You~

Kicsit több, mint nyolc nap telt el azóta, hogy nyilvánosan kézen fogva mutatkoztam Harry-vel. Rengeteg utálkozást kapok, illetve kapunk, engem viszont nem érdekel. Vagyis próbálok úgy tenni, mintha nem érdekelne, de persze azért fáj. Mind a négy fiú elfogadja a kapcsolatunkat, a Modest! viszont erőteljesen kifejezi nemtetszését. Harryt a szerződése megszegésével vádolták, ő pedig közölte velük, hogyha nem fogadják el azt, hogy szerelmes, akkor szedi a sátorfáját és kilép. Természetesen ez a verzió már senkinek nem tetszett - egyébként biztos vagyok abban, hogy ezt nem tette volna meg -, elfogadták ezt az egészet, legalábbis látszólag. Nemsokkal múlt dél, mikor a laptopom jelezni kezdett. Anya hívott Skype-on. Ja, ezt még nem is említettem. Nem beszéltem vele körülbelül egy hete, de a hírekből már biztosan tájékozódott arról, hogy mi történt. Nem tudom, mit fog szólni. Harry lent volt a konyhában, én pedig a hálószobában ültem az ágyon, és anyukám hívását igazoltam vissza. Széles mosoly jelent meg arcán, mikor meglátott. Hiányzott már a hangja!

Fél órát beszéltünk, körülbelül mindenről, de nem hozta fel a Harrys dolgot, ezzel egyértelművé tette, hogy valami nagy dologra készül.
- Lilian, egy komoly dologról kell beszélnünk! - de jó, pont erről magyaráztam. Most előveszi az "énvagyokalegjobbanyaésvigyázomakislányomra" stílust. Benyögtem, hogy mondja már, hogy mi van, mire elkezdett kioktatni. Nocsak, ki gondolta volna? "Te nem illessz Harryhez. Azt hittem több eszed van. Majd el fog dobni, mikor nem kellesz neki. Tönkre fognak téged tenni. Senki sem örül ennek."
- Csak addig kellesz neki, amíg be nem jut a bugyidba, Lilian! Legyen már eszed!
- Képzeld, már bejutott, és még mindig itt vagyunk! - üvöltöttem magamból kikelve -, Befejeznéd a jajveszékelést? Miért nem tudsz örülni nekem? Sosem tudtál! Bár apánál maradtam volna! - suttogtam az utolsó mondatot, anya pedig még utoljára elmorzsolt egy "Istenem, Lili! Hát erre neveltelek" mondatot, majd rányomtam a hívást.

A következő pillanatban már a fejemet fogtam, Harry pedig aggódó tekintettel meredt rám. Elmeséltem neki, hogy mi történt, minek következtében összevesztünk. Megint. Szerinte felesleges volt elmondani neki, mert idézem "Kurvára nincs köze ahhoz, hogy mit csinálunk együtt. Ha lenne valami köze ehhez, akkor valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit, Lili! Pontosan tudod, hogy nem engedte volna meg." - Mintha csak az anyámat hallottam volna, vagy Ashtont...

*~*

Unottan ültem Trafalgar téren az egyik padon, s közben arra vártam, hogy Sophia megérkezzen. Liam azt mondta, már elindult. Érdekes, hogy ez már egy órája volt. Mindegy. Szinte minden pad tele volt, néhány ember pedig feltűnően bámult. Miután összevesztem Harryvel, bezárkózott a szobájába, felöltözött, majd elment valahova. Nagyot tévedett, ha azt hitte, otthon maradok. 

Ismét felidegesítettem magamat, helyzetemből egy férfi hang zökkentett ki. 

- Elnézést. Leülhetek? 

- Persze. - bólintottam. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy kinek mondtam azt, hogy leülhet mellém, hiszen egy pillanatra sem néztem rá. Kínos csönd lepte el a kis padot, majd megrezzent a telefonom. Sophia küldött egy üzenetet, hogy nem tud jönni. Hát ez remek! Idegesen felpattantam, ekkor viszont megláttam a mellettem helyet foglaló fiút. Istenem, Josh!

- Lilian? - állt fel, majd közelebb lépett hozzám

- Jó Isten! Te? Itt? Mit csinálsz Londonban? - halmoztam el a kérdéseimmel. Igazából kicsit jobb kedvem lett, s volt mit megbeszélnünk, így arra a döntésre jutottunk, hogy beülünk valahova.

Mindent elmesélt, és csak beszélt és beszélt. Csak hallgattam minden szavát, ameddig az új életéről áradozott. Le voltam szarva megint, természetesen. Elmesélte, hogy van most egy barátnője, és mikor végére ért mindennek, azt is megemlítette, hogy annyira kemény az iskola, hogy szinte semmire sincs ideje, így Lora-val sem tartja a kapcsolatot. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, és megígérte, hogy fel fog még hívni. Hét óra körül érhettem haza, Harry pedig még nem volt otthon. Próbáltam felhívni, de folyamatosan csak a hangposta jelentkezett. Imádkoztam, hogy ne történjen vele semmi!

                                                                           *~*

A hétvége egy része borzasztó hamar eltelt, és azon kaptam magamat, hogy már Vasárnap is van. Az új iskolámba kell mennem hip-hop órára, de semmi kedvem sincs hozzá. Ott is egyedül leszek, és szívesebben feküdnék egyedül a hatalmas lakásban, és zabálnék csokit táblaszámra, de nem tehetem. Kemény a suli, és be kell tartani a szabályokat. Fél tízkor indultam el, és éppen beestem 11-re. Az oktató egy papírt hagyott az asztalomon arról, hogy milyen koreográfiát kell összeállítanom addig, amíg ő távol lesz. A magnóhoz sétáltam, és kiválasztottam egy, a hangulatomhoz illő dalt. Max hangerőre nyomtam Ed Sheeran Thinking Out Loud-ját, ami betöltötte az egész próbatermet. 

Ledobtam magamról a táskát, és nekiláttam összeállítani erre valami értékelhető táncot. Leültem a terem közepére, elővettem egy jegyzetfüzetet, és mindent összeírtam a mozdulatoktól kezdve a zenékig. Kétszer ismétlődött meg a szám, mire végeztem. Végül Chris Browntól választottam egy számot. Eltáncoltam úgy, ahogy elképzeltem, viszont nem igazán tetszett. Minél többet javítottam rajta, annál rosszabb lett. Kurva jó! Idegesen vágtam le magamat a földre. Nehezen vettem a levegőt, és már ki voltam fáradva, pedig még alig másfél órája kezdtem. Ahogy vettem a levegőt az egész felsőtestem megemelkedett, az agyamban pedig összeállt egy nagy kép arról, hogy mit táncoljak. Nem volt konkrét elképzelésem, egyszerűen csak csináltam azt, amit jónak éreztem, s ügyeltem ara, hogy ne lépjek ki a ritmusból. Ütemre mozogtam, és mosolyogva dőltem le a padlóra, mikor végre végeztem. Tetszett, amit csináltam, és most, ennyi kihagyás után nem szabad feladnom! Még keményebben kell csinálnom mindent, ha vissza akarok kerülni az egy évvel ezelőtti szintemre. Felírtam minden mozdulatot, és addig próbáltam, amíg már minden tökéletesen ment. Lassan négy óra múlt, a gyerekek pedig szinte valósággal özönlenek a kézilabda edzésre. Mikor mindennekl végeztem, lezuhanyoztam a lányöltözőben, átöltöztem, majd kiléptem az iskolából. 

Elindultam hazafelé, de amikor kiléptem a kapun meghallottam a nevemet. Nem foglalkoztam vele, mivel sok lány volt ott. Biztos voltam abban, hogy nem nekem szól, ezért tovább mentem. 

- Lils! - Istenem, mi az ördögöt csinál itt Harry?! Odarohantam hozzá, hogy ne keltsünk feltűnést, bár ez egyszerűen lehetetlen, hiszen egy motorral jött el elém. Azt hiszem lesz miről pletykálniuk majd az újságoknak. Felém nyújtotta a sisakot, eltette a táskámat, én pedig felszálltam mögé. Teljes csöndben voltunk. Egyikőnk sem szólt egy szót sem, de nem bánom. Van időm gondolkozni. Mindig a nagymamám sokat emlegetett mondata járt a fejemben. "Tudod, gyermekem, édesanyám mindig arra tanított, hogy senkiben ne bízzak meg. Mert olyan, hogy 'igaz barát' nem létezik." Ha mama tudná, hogy az igaz barátom most az a személy, akivel járok, s aki mögött ülök a motoron. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a motor megállt, mert piros lámpát kaptunk. Az eddig tartogatott könnyeim kiszabadultak, és nem bírtam uralkodni magamon.

- Harry! 

- Hm?

- Szeretlek! - most ezt minek mondtam? Nyilvánvalóan még mindig haragszik, hiszen válasz nélkül továbbhajtott, mikor zöldre váltott a lámpa. Kezdett beborulni, mi pedig Isten tudja miért, de kerülőúton indultunk haza. Harminc percig kínozott, mire végre leállította a motort egy elhagyatott helynél. Soha életemben nem voltam még itt - mondjuk még Londonban sem. Kivéve most -. Sötét volt, és csak egy kis kunyhó állt a semmi közepén. Volt pár fa, és egy kis patak is. Lesegített a motorról, majd szó nélkül megfogta a csuklómat. A ház felé indultunk, a pulzusom pedig az egekben volt. Megbízok Harrybe, mindennél jobban, de fogalmam sincs, hogy mi fog itt történni, vagy, hogy mi fog rám várni.

- Az életemben sok mélypont volt, és még ma is vele van tele, de akármikor problémám volt, csak eljöttem ide, és megnyugodtam. Most ismét idejöttem, csak nem egedül. Azt a személyt hoztam magammal, aki a világon mindennél többet jelent nekem. Szeretnék mindent helyrehozni, hogy megfeleljek neked. - suttogta elcsukló hangon, majd felém nyújtotta kezét, és arra várt, hogy kezemet belehelyezzem az övébe. Megtettem.

Drága olvasóim!

Ha emlékezetem nem csal, több, mint két hete nem volt új rész, amiért nem győzök bocsánatot kérni. Egyszerűen nem jött ihletem, és ha lehet ezt mondani, ismét mélyponton voltam az írás terén. Mindent rossznak éreztem, és nem voltam biztos abban, hogy folytatnom kell a blogot. Végül minden helyreállt, bár még az ihletem hiányos, de mindennél jobban igyekezni fogok! Ezalatt a két hét alatt történt pár dolog is. Túlléptük a 70.000 oldalmegtekintést, és 105 rendszeres olvasóval büszkélkedhetek! :')
Ha tetszett ez a rész, kérlek titeket hagyjatok magatok után nyomot, hogy tudjam, mit gondoltok a fejezetről/blogról! (Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok). A chatbe is írhattok, ha van kedvetek pedig lépjetek be a blog facebook csoportjába!

Köszönök mindent, Della x.

Egy éves a blog //Köszönet+egy kis információ

Drága olvasóim!

Szeptember másodikán volt egy éve, hogy a blog megnyitotta kapuit. Mindig eszemben volt, hogy írok majd egy regényt ide, viszont ezt elfelejtettem, így most pótolom hiányosságaimat. Szeretném összegezni mindazokat, amik egy év alatt a blogon történtek. Nézzünk meg pár képet, ami igazolja azokat, amiket később olvashattok majd. (katt a képekre)

Amikor feltettem a prológust, körülbelül 200 megtekintés érkezett rá, mára pedig több mint 2040-szer kattintottak rá. A feliratkozók száma nulla volt, most pedig 105 ember olvassa rendszeresen a blogot. Ezen kívül a facebook csoportban több mint 150 ember van (Én 14, ő meg Haryy Stlyes). Az összes oldal megtekintés pedig napról-napra csak nő. Már majdnem elértük a hetvenezret. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan tudnám meghálálni nektek. Komolyan! Ez csak egy ócska történetnek indult, amit egyik éjjel megálmodtam. A cím már adott volt, de képtelen voltam kitalálni a történetet, akármennyire is agyaltam. Megszületett ez a csoda, amit most írok. Talán nem a legjobb, de teljesen magaménak érzem, és máris összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy hamarosan vége. 

A részekkel kapcsolatban annyit szeretnék még mondani, hogy valószínűleg észrevettétek, hogy már két hete nem volt rész, ennek oka pedig a gimnázium és az ihlethiány (Jelentem, eddig még nem olyan a gimi, mint Lili történetében:). Már elkezdtem írni, valószínűleg szombaton fog kikerülni.  A továbbiakban a fejezetek érkezése bizonytalan lesz, ugyanis nem tudom, hogy lesz időm mindenre. Annyi biztos, hogy igyekezni fogok!

Nagyon-nagyon köszönök nektek mindent! Nélkületek sehol sem lennék. Imádlak titeket!

Della x.

23. Fogd meg a kezem!

~Ajánlott zene: 5 Seconds of Summer - Jet Black Heart~

Óvatosan megpróbáltam megszorítani a kezét, hogy érezze, hogy itt vagyok. Órák elteltével még mindig ugyanitt tartunk; ő könyörög nekem, de képtelen vagyok választ adni. A fények egyre erősebbek, a szempilláim pedig lassan remegni kezdenek. Kinyitom a szememet és egy meggyötört fiút találok magam előtt.

- Istenem! Lilian, végre! Annyira aggódtam érted. Hogy tehetted ezt? Hogy tehetted ezt magaddal? Nem hiszem el, hogy képes voltál kárt tenni magadban! Hogyan gondoltad, hogyha bedrogozod magad, s szétkarmolod a testedet, attól jobb lesz? Mit nem tudtunk volna megbeszélni, Lili! - tessék?! Ezt nem hiszem el. Szinte minden kiesett, de arra emlékszem, hogy Calvinnel voltam utoljára. Hülye faszkalap! Bedrogozott! Ki tudja mit tett velem. Ezt nem hiszem el! Egy csapat bedrogozott srác karmai közé kerültem, én magam is az anyag hatása alatt voltam, Harry pedig miattam sír. Én ezt nem bírom!

Erőltetve próbáltam beszélni, de nem sikerült. Egy szó sem jött ki a számon. Képtelen vagyok magyarázkodni neki! 

- Mondj valamit! Kérlek! - végigsimította kezét a kezemen. 

- Sajnálom - mondtam alig hallhatóan

*~*

Két nap telt el azóta, hogy felébredtem ebből az álomszerű kómából. Harry elmondta, hogy vége a turné felének, s most négy hónapig szünet lesz. Ashtonék visszautaztak Ausztráliába, valami eget rengető ügy miatt, én pedig Harrynél lakom. Nem beszélünk egy szót sem. Egész nap a szobámban ülök, és bámulok magam elé, mint valami idegileg összeroppant lány. De hàt az is vagyok, nem? Sőt, lelkileg is. Harry folyamatosan próbál velem kommunikálni, de képtelen vagyok arra, hogy elmondjam neki az igazat. Undorodom magamtól, s ha belenézek a tükörbe csak azt látom, hogy a nyakam és a körülötte lévő terület tele van véraláfutással. Akármennyire is fáj ezt látni, beálltam a tükör elé, majd vizsgálni kezdtem a foltokat. Néhányat meg is érintettem, de annyira kellemetlen, hogy egyből felszisszentem. Annyira fájt! És nem az, hogy ilyen a nyakam, hanem az, hogy folyamatosan fájdalmat okozok Harrynek, és nem mondom el neki, hogy ki tette ezt. Istenem, hiszen ő azt hiszi, hogy véget akartam vetni az életemnek. Pedig szeretek élni! Sőt. Leültem a kék szőnyegre, majd a felhúzott lábaimat kezeimmel összekulcsoltam. Halkan sírni kezdtem, megint. Az elmúlt napokban nem volt olyan óra, hogy ne sírtam volna. Percekig csak ültem összegörnyedve, és azon gondolkoztam, hogy miért velem történt ez meg. Az fáj még nagyon, hogy fogalmam sincs arról, hogy Calvin mit tett velem! Ki tudja... Istenem! Az nem történhetett meg!

Halk lépteket hallottam, majd nyílt az ajtó. Harry lépett be rajta, s egyből leült mellém. Folyamatosan, csak beszélt hozzám, a fejemben pedig lejátszódtak annak az estének a részletei. Hirtelen forogni kezdett a szoba, és úgy éreztem, hogy ülve képes leszek elájulni. Szorosan hozzábújtam Harryhez, aki megértően viszonozta ölelésemet. Nincs visszaút! El kell mondanom neki!

- Harry! El kell mondanom valamit - szipogtam -, Nem azt történ, amit hiszel. Én nem tettem kárt magamban! Egyszerűen csak elmentem bulizni... Calvinékkel. Minden jól ment, aztán kimentem levegőzni, ő pedig követett. Meggyújtott egy cigit, majd megkérdezte, hogy kérem e. Elvettem, ő pedig meggyújtott magának egy másikat. Aztán az állítólagos kedvenc száma ment, ezért belementem, hogy táncolok vele, de csakis azért, mert többen is voltak kint. Aztán... - képtelen voltam befejezni. Borzasztóan fogja érezni magát. Nem akarom, hogy még jobban fájjon neki!

- Mondd, Lili! Mi történt utána? - kérdezte halkan, de még mindig nem válaszoltam -, Istenem! Ugye nem? Nem! Az nem lehet! - üvöltött, majd sírva válaszoltam

- Nem tudom! - zokogtam -, Ezeket ő csinálta - mutattam a nyakamon lévő foltokra és karmolásokra -, semmi másra nem emlékszem. Nem bírok tükörbe nézni, Harry! Undorodom magamtól, és úgy érzem, hogy már nem bírom tovább! Csak nézd meg mi lett belőlem, mióta elkezdtem a gimnáziumot. Tönkrement az életem, és mindenkiét felforgattam. Haza megyek, Harry! - mondtam elcsukló hangon, ő pedig döbbenten nézett rám. Szemébe könnyek szöktek, és a fejét kezdte rázni.
- Nem hagyhatsz itt, Lili! Én szeretlek téged, hát nem érted? - hangja halk volt, mégis borzasztóan szaggatta szívemet. 

- Nem maradhatok itt. Senki sem örülne neki, ráadásul új iskolát is kell keresnem. Rengeteg időt elpazaroltam. Még fiatal vagyok, és tudom, hogy jobbat érdemelsz nálam. Nem én vagyok az, akit akarsz. - suttogtam lehajtott fejjel, majd megfogta a bal kezemet, és mellkasához emelte. A szíve szabályosan dübörgött, és ki akart törni.
- Érzed ezt, Lili? - bólintottam -, Ez miattad van, hát nem érted? Itt is tudunk iskolát keresni, nem kell, hogy visszamenj oda. Csak gondold át, rendben? - suttogta, majd hajamat fülem mögé tűrte
- Lenne kedved elmenni valahova? - bólintottam -, öltözz fel, és ha kész vagy, akkor indulunk - mosolygott, majd közelebb hajolt hozzám, azt tervezve, hogy megcsókol, de elfordítottam a fejemet, ő pedig összeszorított ököllel elmormolt egy "hát jó"-t, majd felállt. Másodpercekig vacilláltam, majd mielőtt átlépte volna a küszöböt utánakiabáltam.
- Harry! Várj! - mondtam, majd felálltam és odaszaladtam hozzá.
- Sajnálom! Én nem akartalak megbántani, egyszerűen csak nem tudom, hogy kezelni az érzelmeimet, amiket irántad táplálok. Szeretlek! - suttogtam lehajtott fejjel, a következő pillanatban pedig már mutatóujját éreztem az államon. Felemeltem a fejemet, ő pedig mélyen a szememet fürkészte. Lassított felvétel módjára közelebb hajolt hozzám, majd gyengéden megcsókolt. Elmosolyodott, majd kilépett az ajtón. 

Előkerestem a bőröndömet, abból kiválasztottam egy szürke magasított derekú farmert, és egy fekete-fehér csíkos rövid újjút, aminek az alja csipkés. Felöltöztem, aztán a fürdőszobába vettem az irányt. A bőröndömből a sminkes táskámat is magammal vittem. Azt hiszem, itt az ideje, hogy használjam azt a bizonyos alapozót. Egy kicsi mennyiséget kinyomtam a csuklómra, majd egy alapozó ecsettel elkezdtem felvinni a vörös területekre. Egészen jól fedett, így nem volt vele semmi gond. Púderrel fixáltam, majd még egyszer tükörbe néztem. Oldalfa fordultam, és onnan is vizsgálni kezdtem a nyakamat. Egy kisebb helyen még látszik a pirosság, azonban nem érek el odáig az ecsettel.

- Harry! T-tudnál segíteni egy kicsit? - kiabáltam le, válasz ugyan nem érkezett, de másodperccel később már Harry állt velem szemben.

- Elfedtem a nyakamon lévő foltokat, de nem érek el idáig - mutattam a pirosságra -, bekennéd nekem? - bólintott, majd mögém lépett

A tükör mellettem volt, jobb oldalt, de nem mertem belenézni. Tudtam, hogy a Göndör megint nem azt csinálja, amit kell. Egy-két perccel később éreztem, ahogy ujjait a nyakamra teszi, majd elsöpri onnan a felesleges hajat. Félszemmel belepillantottam a tükörbe, de ez csak pár másodpercig tartott, ugyanis automatikusan lecsukódtak a szemeim, mikor Harry bársonyos ajkait éreztem meg a nyakam jobb oldalán. Atya világ! 

Az érzés hatására azonnal hátrahajtottam a fejemet, testemen pedig átfutott a hideg. Harry magával szembe fordított, ajkai a nyakamról pedig átvándoroltak az ajkaimra. Jobb kezemmel tarkóját támasztottam, ő pedig mindkét kezét csípőmre vezette. Óvatosan megemelt, majd a pultra ültetett. Lábaimat egy kicsit szétnyitottam, ő pedig elhelyezkedett. Csókunkat egy másodpercre sem szakította meg, még akkor sem, mikor a telefonom kezdett csörögni. Hamar abbahagyta, így nem foglalkoztam mással, csak Harryvel, de amikor harmadjára is visított, már kénytelen voltam leszállni. Felvettem a telefont. Niall volt az. Azt mondta, hogy már legalább 10 perce csörgeti mindkettőnk telefonját. Megkérdezte, hogy hogy vagyok, majd valahova el kellett sietnie, de megígérte, hogy majd este beugrik. 

Végül Harry bekente a nyakam hátsó részét, majd
lementünk a garázsba, beültünk az autóval és kiálltunk. Nem telt bele tíz perc, már egy kisebb étterem előtt álltunk. Óvatosan kiszálltunk a kocsiból, Harry mellém állt, majd így szólt:
- Fogd meg a kezem!
- De hát.. Azt hittem, hogy nem lehet. Tudod... - suttogtam, ő pedig kezemért nyúlt. Összefonta ujjainkat, majd elindultunk a bejárat felé.
- Tudja meg a nagyvilág, hogy kibe vagyok szerelmes!

Drága olvasóim!
Tegnap óta hivatalosan is gimnazista vagyok, s valami természet feletti erő úgy határozott, hogy minden nap hét órám lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy nem fog olyan sokáig tartani a tanulás, mint gondoltam. A bloggal kapcsolatban annyit, hogy valószínűleg továbbra is szerdánkét kerül majd fel a rész, de még lehet változás. Az előző rész óta átléptük a 100 feliratkozót, s egészen pontosan most már 102 ember olvassa rendszeresen a blogot. :') A számláló is pörög. 4400+ kattintás érkezett a blogra egy hét alatt, tehát már több, mint 64.400 oldalmegtekintés van a blogon. Nem hiszitek el, hogy mennyire hálás vagyok! Szóval, itt lenne a 23. fejezet, ami remélem ismét elnyeri majd a tetszéseteket! Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot (iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok!) Ha van kedvetek, lépjetek be a facebook csoportba is, temészetesen pedig a kritikákat is szívesen fogadom, hiszen ezek csak építenek! 

Della x.

22. Miattam sír

~Ajánlott zene: The 1975 - Chocolate~

Három nap telt el a Harry-vel való "kalandom" óta. Az egész éjszakát együtt töltöttük - természetesen nem feküdtem le vele, de egy kicsit lelkiismeret furdalásom van. Igazából két dolog miatt is. Egyrészt Ashtonnak mindent elmondok, de erről nem tudok mit mondani neki. Mégis hogy közöljem vele? "Szia, bátyó! Csak azt akartam mondani, hogy amíg te leittad magadat, addig Harry-vel kielégítettük egymást a tóparton, de ne aggódj, minden rendben van." Hát persze, hogy ezt nem mondhatom. Másrészt pedig csúnyán bántam Taylorral, közben pedig ő is egy áldozat volt. Az tény, hogy nem szeretem, de mint kiderült, mindent csak megjátszott. Harry pedig... Nos, őszintén szólva megkért arra, hogy próbáljuk meg, így most a barátnője vagyok. Jaj, de furcsa kimondani. A titkos, 15 éves barátnője. Még Hétfő reggel visszautaztunk, kedden koncert volt, majd tovább álltunk, s meg sem álltunk New Yersey-ig. A srácoknak ma lesz ott koncertjük, a Met Life Stadionban. Annyira várom. Tényleg igaza volt Lora-nak, amikor azt mondta, hogy minden koncert más, még akkor is, ha ugyanazokat a dalokat is éneklik. Jaj, hogy mennyire hiányzik, bár fogalmam sincs miért, hiszen November elseje van, és eddig csak egyszer keresett. Akkor is leráztam őt, de abban a tudatban voltam, hogy ír még. Tévedtem!

Egyedül ültem a 5sos turnébuszában, s vártam, hogy mindenki visszatérjen a próbáról. Hallottam, ahogy Niallék már a színpadon vannak, ennek ellenére a testvéremék még mindig nem érkeztek meg. Tovább vártam, pár perccel később pedig megláttam Luke-ot, ahogy fut, egyedül. Mit művel?

- Mi történt? - kérdeztem, mikor leült mellém

- Beszélnünk kell, nem bírom tovább!

- Mondd már, hogy mi van!

- Láttalak Harry-vel. A tóparton. - hogy tessék? Arcomat elöntötte a forróság, s nem tudtam màst csinálni, csak a fejemet fogni. Annyira szégyellem magamat.

- Lili! Hahó! - legyezte a kezét a szemem előtt

- És most mit vársz, mit tegyek? Tapsoljalak meg, amiért megláttál minket? - korholtam meg -, Bocsánat. Nem úgy értettem, csak...

- Nem kell megmagyaráznod, Lili. Csak egy dolgot kérek tőled! Mondd el Ashtonnak! Tudja, hogy valami megváltozott közöttetek. Tudja, hogy összejöttetek, és én is tudom. Nem beszéltek, de látszik, ahogyan egymásra néztek. Ne hazudj neki, rendben?

- És mégis mit mondjak neki? Szerinted hogy kezdjek neki? Mit gondolsz, én nem próbáltam elmondani? De igen, számtalanszor, de egyszerűen nem megy, mert félek, hogy már nem úgy fog tekinteni rám, mint eddig...

- Figyelj Lili! Még ma el kell neki mondanod, oké? Vagy ha nem, akkor majd én megteszem.

- Tessék? - kiabáltam -, Nem fenyegethetsz meg, Luke! Ez az én életem, miért akarsz beleszólni? Miért csinálod ezt?!
- Mert fontos vagy Ashtonnak, és nekem is! Azt akarom, hogy ne hazudj a bátyádnak, rendben? 

Beleegyeztem, hogy elmondom Ashtonnak, bár nem tudom, hogy mit fog szólni. Fáradtan dobtam be magamat az ágyba, mikor a többiek is megérkeztek. Ettek, majd Lou átjött, hogy kiválasszák a ruhákat az esti koncertre. Sorrendben haladtak, s mikor a testvéremmel végzett, félrehívtam, azzal a céllal, hogy elmondom neki, de megfutamodtam. Azt mondtam neki, hogy már elfelejtettem, hogy mit akartam. Hát persze...

A nap hátra lévő részét semmittevéssel töltöttük. A srácok néhány rajongónak osztogatott jegyet, de semmi különösebb nem történt. Már mindenki a stadionban volt, én pedig azon töprengtem, hogy menjek e, vagy ne. Legalább fél óráig vacilláltam, majd arra jutottam, hogy megyek. Feltápászkodtam az ágyról, de ekkor kopogtattak.
- Mit terveztél ma estére? - érdeklődött Calvin
- Semmit. Megnézem a koncertet és ennyi. Miért?
- Páran elmegyünk bulizni, nem jössz velünk? Lottie is csatlakozik hozzánk - nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne...
- Rendben. Vagyis nem. - felhúzott szemöldökkel méregetett mindkét fiú, s addig erősködtek, ameddig bele nem egyeztem. Az egyszerű, de sportos ruhámat átvettem, s pér perccel később már egy elegáns, ám annál visszafogottabb ruha volt rajtam. 

Calvinnel és Ollie-val indultunk el, s egy nagyobb furgonnál álltunk meg, beültünk, majd elindultunk. Nem kérdezősködtem, de tudatosult bennem, hogy se Lottie, se más nem fog velünk jönni. Húsz perc elteltével már meg is érkeztünk a szórakozóhelyre. Sokan voltak, mi pedig egy külön boxot kaptunk, ahol meglepő módon többen is ültek. Feltételezem Calvin haverjai, és azok barátnői lehettek. Helyet foglaltunk, majd az egyik srác elment, később pedig egy tálca itallal ért vissza. Mindenki levett egyet, és én sem ellenkeztem. A hangulat egyre jobb volt, valaki pedig kitalálta, hogy menjünk táncolni. A két lány magukhoz invitált, így velük mentem táncolni. Akarom mondani csak ide-oda mozogni, ugyanis az ilyesfajta tánc nem az erősségem. Sokkal jobban szeretem a Hip-hop-ot. Három számot végigtomboltunk, majd elmentem a mosdóba. Úgy éreztem túl sok volt ez mára. Felfrissítettem az arcomat, s amikor kijutottam a tömegből megpillantottam, hogy nyitva van a hátsóbejárat. Friss levegő! 

Lassan odasétáltam, s mélyen beszívtam a levegőt. A fejem lüktetett, és már teljesen az alkohol hatása alatt voltam. Sosem voltam még részeg, ez az első alkalom, bár nem mondanám azt, hogy részeg vagyok. Inkább csak becsiccsentettem. Mindegy, hiszen a lényeg ugyanaz. Gondolkozásomból két erős kéz zökkentett ki, ami a csípőmre vándorolt. Megfordultam, s teljesen elszörnyedtem. 

- Mit művelsz? - korholtam meg, majd lehámoztam magamról kezeit

- Semmit. Csak táncoljunk. Bent olyan sokan vannak. Már a fejem is fáj. - nem tudom, hogy igazat mondott e, de nekem sem volt kedvem ahhoz a hatalmas tömeghez. Ha betartja a játékszabályaimat, akkor itt is maradhatunk, hiszen nem egyedül vagyunk. Többen is kimenekültek. 

- Kérsz? - kérdezte, majd felém nyújtotta a frissen meggyújtott cigarettáját. Elfogadtam. Mélyen beleszívtam, majd élveztem, ahogyan a mentol égeti a légcsövemet. Rossz volt ugyan, de tűrhetően. Nem mintha ezt máskor újra megtenném. Calvin hagyta, hogy elszívjam ezt a szálat, ő pedig meggyújtott egy másikat. A falnak dőlve szívtam a káros anyagot, s közben az eget figyeltem. Olyan más volt ez a cigaretta. A mentolos íz kivehető volt, de egész biztosan más is volt benne. A figyelmemet Calvin hangja terelte el.

- Ez a kedvenc számom! Van kedved táncolni? - kérdezte, majd elnyomtam a csikket

Egymással szemben voltunk, s úgy táncoltunk. Imádom ezt a bandát! A zene ritmusára mozogtunk, majd Calvin ismét megfogta a csípőmet, s háttal magához húzott. Csípőmmel táncoltam, ahogyan énekelték a refrén egyik részét "pause and play, pause and play". Még szorosabban magához húzott, s egyszerre mozgattuk a csípőnket. Ajkai a nyakamra vándoroltak, és ott szívta meg, ahol csak érte. Fájdalmasan felszisszentem, majd megpróbáltam eltolni magamtól, sajnos sikertelenül. Lában között éreztem keményedő férfiasságát, mire megremegtem. Ez undorító! Le kell szednem magamról!

- Calvin, hagyd abba! Kérlek - suttogtam, de hangomban érezhető volt a düh. Idióta barom vagyok! Miért jöttem el velük?! Combomra helyezte egyik kezét, könnyeim pedig folyni kezdtek, majd minden elsötétült körülöttem, s már csak halvány hangfoszlányokat hallottam, majd azt az égető érzést éreztem egész testemben, amit pár nappal korábban is. 

*~*

- Lili! Lili ébredj! - kiáltja egy hang, de képtelen vagyok reagálni

- Lili! Könyörgöm ébredj fel! - egyre hangosabban hallom, ám nincs erőm ahhoz, hogy megszólaljak. Halkan próbálok mondani valamit, de inkább csak egy nyögésnek hallatszik. Csak egy ember van mellettem, de nem tudok rájönni, hogy ki az. Az illata erős, férfias és fűszeres. Hangja mély és rekedtes. Istenem! Harry! 

Óvatosan megpróbáltam megszorítani a kezét, hogy érezze, hogy itt vagyok. Órák elteltével még mindig ugyanitt tartunk; ő könyörög nekem, de képtelen vagyok választ adni. A fények egyre erősebbek, a szempilláim pedig lassan remegni kezdenek. Kinyitom a szememet és egy meggyötört fiút találok magam előtt.

- Istenem! Lilian, végre! Annyira aggódtam érted. Hogy tehetted ezt? Hogy tehetted ezt magaddal? Nem hiszem el, hogy képes voltál kárt tenni magadban! Hogyan gondoltad, hogyha bedrogozod magad, s szétkarmolod a testedet, attól jobb lesz? Mit nem tudtunk volna megbeszélni, Lili! - tessék?! Ezt nem hiszem el. Szinte minden kiesett, de arra emlékszem, hogy Calvinnel voltam utoljára. Hülye faszkalap! Bedrogozott! Ki tudja mit tett velem. Ezt nem hiszem el! Egy csapat bedrogozott srác karmai közé kerültem, én magam is az anyag hatása alatt voltam, Harry pedig miattam sír. Én ezt nem bírom!

Drága olvasóim!
Pontosan ma egy hete került fel a 21. fejezet. Ekkor 55,600 oldalmegtekintés volt a blogon, 7 nap alatt viszont elértük - sőt, túl is léptük -, a 60,000 oldalmegtekintést. Ezen kívül érkezett négy új feliratkozó, ami azt jelenti, hogy már 94 rendszeres olvasóm van. Hihetetlenül hálás vagyok nektek! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire! Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. Építő kritikákat és megfigyeléseket, véleményeket is szívesen fogadok.

Della x.

21. Szeretlek!

~Ajánlott zene: Ed Sheeran - Photograph~

- Istenem, Lili. Mégiscsak együtt voltál Niall-el, nem igaz? Ő csinálta, ugye?
- Mi van? - fakadtam ki hangosan -, Nem, ennek semmi köze ehhez, és amúgy sem történt semmi - olyan hangosan vitatkoztunk, hogy a többiek kijöttek a sátorból.
- Én voltam - szólalt fel egy hang mögülem. Istenem, Niall...
- Tudtam! Te idióta! Ő még csak 15! Hogy lehettek ilyen fe... - nem tudta befejezni, mert egy mély, rekedtes hang közbeszólt
- Én voltam. Én csináltam, nem Niall. Ők ketten, pedig nem feküdtek le. Ami azt illeti, csak csókolóztak. - Ó. Te. Jó. Isten!

*~*

Ashton jól megkorholta Harryt, a Göndör pedig mindent elmesélt - kivéve a veszekedést kiváltó okot -, majd mindenki visszahúzódott a sátorba. Az egész csapat ott feküdt szinte egész nap, vacsora után pedig néhányan a tűznél énekeltek. Szinte mindenki kint volt, de nekem semmi kedvem sem volt hozzá, ezért bent maradtam. Eleinte csak hallgattam, hogy mi történik kint, aztán pedig elbóbiskoltam egy kicsit, s mire felébredtem, a hangulat már a tetőfokon volt, az italos üvegek pedig sorra ürültek ki. Mindenki üvöltött, a telefonom lemerült, és a fejem majd szét robbant a hangzavartól. Friss levegőre volt szükségem, ezért elhaladtam a részeg emberek mellett, majd a tóhoz sétáltam. Minden olyan csendes és szép volt körülötte. Ameddig sétáltam anyukám egyik sokszor ismételt idézete jutott eszembe. " Ha belegondolsz, rájössz magad is, hogy milyen erős a személyiséged. Vannak emberek, akiknek nincs mindenre válaszuk, de legalább megpróbálnak reménykedni és hinni. Az ember látja az utat, bármi várja is; minden csak attól függ, hogyan áll hozzá. S ha rád nézek, tényleg… egy varázslatos embert látok. " Neki ez a kedvenc idézete, és nehéz időkben sokszor mondta ezt. Mindig megpróbált ezzel segíteni nekem. Azt akarta, hogy ne adjam fel az álmaimat, ám most egy kicsit másra sarkallt az idézet.

A szöveg hatására elhatároztam, hogy beszélek Harry-vel. Körülbelül tíz perc múlva meg is érkeztem. Sötét volt, így óvatosan vettem a lépcsőfokokat, majd mikor odaértem, leültem a kis stégre, körülnéztem és magamat pásztáztam a vízen. Gondolkoztam az életemen. Igazából megterveztem már az egész jövőmet, erre semmi sem úgy alakul, ahogyan kellene. Elmélkedésemből hangos léptek zökkentettek ki. Hátrafordultam, majd megláttam egy beesett szemű, fáradt Harryt, aki két plédet szorongatott a kezében. 

- Beszélnünk kell! - szólalt meg végül, majd leterítette az egyik plédet. Legalább ő is úgy gondolja, hogy van mit átrágnunk. Szembefordultam vele, de ő nem szólt semmit. Vártam, hogy mikor kezd el beszélni, közben pedig azon gondolkoztam, hogy el kéne neki mondanom, hogy szeretem... Lehajtott fejjel ültem tovább.

- Mondanom kell valamit - szólaltam meg, majd mikor a "kell" szónál jártam, ő is teljesen ugyanezt mondta. Halványan elmosolyodott, majd intett, hogy mondjam először én.

- Nem, mondd nyugodtan - azt hiszem ez nem volt jó ötlet. Mégsem kéne elmondanom neki. Vagy mégis? Jaj, nem tudom. Pár percig még átadogattuk egymásnak a lehetőséget, majd abban állapodtunk meg, hogy egyszerre mondjuk. Istenem, mint valami gyerek. Harry olyan makacs...

- Szeretlek - Istenem, kimondtam. Vagyis... Kimondtuk?! Tessék? Jóságos Isten! 

- Részeg vagy? 

- Nem, Lili! Én tényleg szeretlek! Annyira nehéz ez. Csak... Nem is tudom, hogy hogy mondjam. 

- Csak mondd - mondtam elhaló hangon, majd újból a vizet pásztáztam

- A management az összes lépésünkről tud, és megtiltották, hogy több legyen közöttünk, mint barátság. Én ezt nem bírom. Nem bírom nézni, ahogy más ér hozzád, vagy hogyha más megcsókol. Szarok bele a managementbe. Én csak azt akarom, hogy boldogak legyünk. Együtt. - a fejem elkezdett zúgni, s a vér a fülemben lüktetett. Harry Styles szerelmet vallott nekem, jaj! Könnyek gyűltek a szemembe, ezért nem tudtam felnézni. Azt hiszem, válaszra várt, de egyszerűen képtelen voltam neki ezt megadni. Óvatosan állam alá nyúlt, s arra kényszerített, hogy nézzek rá, de nem ment. Egy kicsit engedelmeskedtem neki a fejem megemelésével, de még mindig az ellenkező irányba néztem.
- Nézz rám, Lili! - hangja lágy, és minden porcikám ellenkezik, de egyszerűen nem megy. Ránéztem. Mélyen egymás szemét figyeltük, a könnyeim pedig már nem folytak, csupán csak a szemem könnyezett. Egyszerűen nem hiszem el, hogy bevallottuk egymásnak. Olyan ostoba vagyok, hiszen azt sem tudom, hogy mi fog most történni.

- Nem... Nem is válaszolsz? - kérdezte elhaló hangon. Sosem voltam jó az ilyen beszédekben. A szívem dübörgött, a pillangók pedig ezerszámra törtek ki gyomromból. Elsepertem egy kisebb hajtincset az arcából, majd az ujjamra tekertem. Bal kezemmel megfogtam a tarkóját, jobb kezemmel pedig a nyakához értem. Ő nem mozdult. Azt hiszem hagyta, hogy irányítsak annak ellenére, hogy fogalmam sincs, mit csinálok. 

Közelebb hajoltam hozzá, s alig fél centi választotta el ajkamat az övétől, mégsem csókoltam még meg. Másodpercekig kínoztuk egymást, aztán megtörtént. Ha tehetném újra és újra visszajátszanám ezt az érzést. Mikor megcsókolt ajkaim automatikusanan szétnyíltak, s nyelvének engedélyt adtam a bejutásra. A mellkasom majdnem kiszakadt, mi pedig csak tovább folytattuk. Olyannyira gyengéd volt, hogy mindent elfelejtettem. Még arról is képes voltam megfeledkezni, hogy olyan erőszakos volt. Nem számít, hiszen most velem van itt, nem mással. 

Óvatosan megfogta tarkómat, majd a plédre döntött. Egész testével felém magasodott, s úgy éreztem, enyém az  egész világ. Percekig csak faltuk egymás ajkait, majd Isten tudja miért, de megpróbáltam levenni róla a pólóját. Mondanom sem kell, hogy készséggel segített benne. Ajkai nedves csókokat hagytak a nyakamon, ennek következtében pedig lábamat átkulcsoltam derekán. Lassan felemeltem felsőtestemet, s lesegítette rólam a felsőt. Jóságos Isten! Igazából miközben tovább folytattuk ezt, egy kicsit elkalandozott a gondolatom. Egymáson fekszünk félmeztelenül egy stégen, az erdő szélénél, s bárki bármikor megláthat minket. Azt hiszem nem érdekelt, csak a pillanatnak akartam élni, ha pedig Harry reggelre meggondolja magát, biztosan újra összetörök, de legalább tudni fogom, hogy ez az éjszaka a miénk volt...

Nem igazán tudtam, hogy mit kell most csinálni, úgyhogy ráhagytam a dolgokat. Ajkaival bejárta egész felsőtestem, én pedig szétesve feküdtem Harry alatt. Hátam ívbe feszült, a lélegzetem még jobban felgyorsult. A bal csípőcsontomnál megállt, s óvatosan beleharapott, mire felnyögtem. Nem folytatta tovább, csak egyszerűen levette rólam a nadrágot, majd ő is elkezdte kicsatolni a gombokat nadrágján, de mivel eddig szinte semmit nem csináltam, ezért inkább átvettem a feladatot. Harry alsóján már látszott, hogy alig fér benne, de szerettem volna egy kicsit tovább kínozni. Fordítottunk a helyzetünkön, így ő került alulra. Nyakát óvatosan megszívtam, mire egy férfias nyögés hagyta el száját, majd egyre lejjebb haladtam. Mindkettőnk szíve dübörgött, s mikor a boxere pereméhez értem óvatosan a hátamra fordított, majd levette rólam a melltartót, minek következtében reflex szerűen odakaptam a kezemet. Megcsókolt, majd ajkai a fülemhez tévedtek, s belesúgta, hogy nincs miért eltakarnom magamat. Bőröm automatikusan libabőrös lett, ahogy Harry ajkai a fülemnél voltak. A nevét suttogtam, és szinte kérleltem, hogy tegyen valamit. Levette rólam a bugyit én pedig nem hittem el, hogy ezt tesszük, ráadásul 15 percre a testvéremtől. 

Harry óvatosan végighúzta mutatóujját két mellem között, majd ugyanígy tett az egész felsőtestemen. Óvatosan megmarkoltam a pléd szélét, Harry pedig belém csúsztatta egyik ujját, minek következtében összeszorított szemmel Harry nevét nyögtem. Komolyan ezt csináljuk? Jó ég!

- Szeretlek! - suttogta

Drága Olvasóim!

Nem hiszem el, hogy 5 feliratkozó érkezett az előző fejezet óta, ami azt jelenti, hogy már kilencven ember olvassa rendszeresen a blogot, és még mindössze csak ez a 21. rész. Hogy csináljátok?

Az előző rész óta elértük az 55600 oldalmegtekintést. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen számokat mutat a blog. Sosem gondoltam volna! Szóval remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. Építő kritikákat és megfigyeléseket, véleményeket is szívesen fogadok.

Della x

20. Ő tette!

~Ajánlott zene: Bea Miller - Fire n Gold~

*~* 

A Hold fénye lágyan világította be a kis teret. Három körül járhat. Niall karjaival átölelve édesen szunyókál mellettem, nekem pedig élni nincs kedvem. A lelkiismeret furdalás nem hagy aludni. Nem hagy semmit csinálni!

Óvatosan lehámoztam kezét a derekamról, lehúztam a sátor cipzárát, majd mikor sikerült kikecmeregnem minden hang nélkül, elindultam a tűz felé. Volt ott valaki. Harry egy italos üveget tartott a kezében és lehajtott fejjel ült az egyik kemping székben. A tőle távolabbra eső padot választottam, aztán leültem. 

- Élvezted?

- Akarod mondani? 

- Ugyanolyan vagy, mint a többi lány, akit ismerek - sziszegi, majd belekortyol az üvegbe -, A közelünkbe akartál férkőzni, hogy aztán megkaparintsd valamelyikőnket. Miért jöttél most ide? Jobb lenne, ha inkább visszamennél és folytatnátok ott, ahol abbahagytátok - épp megszólaltam volna, de felemelte mutatóujját, s csöndre intett -, Ne is próbáld letagadni. Láttam mindent. Ugyan kérlek. - legyintett

- Miért foglalkozol egyáltalán velem? Ott van a barátnőd a sátorban, biztosan nagyon örülne neki, ha felcsinálnád! Jobb lenne, ha inkább vele foglalkoznál, s nem velem! Törődj a saját életeddel. - mondtam, majd arra készültem, hogy visszamegyek a sátorba, hiszen még ott is jobban érezném magam, mint ennek a tökfilkónak a társaságában.

Felálltam, majd Harry is így tett. Úgy elfutottam volna, de földbegyökerezett a lában. A szemei villámokat szórtak. Azt hiszem, féltem tőle. Megragadta a csuklómat, mikor hátrálni kezdtem, s nem engedett a szorításon. 

- Eressz el, Harry! 

- Meg kell tanulnod, hogy így nem beszélhetsz a másikkal, Lilian. - suttogta, megrázta a haját, majd az arcát az enyém felé közelítette, s ajkai vészesen közel voltak az enyémhez. Jó ég! 

- Komolyan mondom, hogy eressz el, vagy sikítok! - na, hát ez talán nem a legjobb visszavágás, de egy próbált megért

- Nem mered.

- Gyűlöllek, Harry! Tiszta szívemből gyűlöllek! - igazából nem, mert szeretlek, de átbasztál, úgyhogy erről ennyit. Az agyam megint a szívem helyett döntött. Elhessegettem a rossz gondolatokat.

- Mondd még egyszer! Mondd ki még egyszer, Lili! Mondd ki, különben... - szavába vágtam, és válaszoltam helyette

- Különben? Mi lesz, ha nem? Megütsz, vagy mi a fene? Gyere. Üss meg. Úgyis olyan nagy tapasztalatod van abban, hogy hogyan bánts másokat, Harry, nem igaz? - ezt nem tudom, hogy miért mondtam. Igazából nem is gondolom így, bár az tény, hogy most nagyon félek tőle. Azt hiszem ez a pár mondat hatásos volt, mert elengedte a csuklómat, én pedig visszamehettem a sátorba. 

Gyorsan szedtem a lábamat, majd amilyen halkan csak tudtam, visszafeküdtem a sátor jobb oldalára. Könnyeim folyni kezdtek, s próbáltam minél halkabban sírni, hogy Niallt még véletlenül se keltsem fel. 

*~*

- Niall, Li... Hoppá, nem akarok zavarni, folytassátok tovább - Mit keres itt Zayn? 

- Takarodj innen! - szinte kirugdostam a sátorból, aztán megpróbáltam kinyitni a szememet. Sikerült is, de a látvány, na az, egyszerűen szörnyű volt. Niall feje a párnámon feküdt, keze pedig szorosan mellettem volt, ezt pedig még az is fokozta, hogy Niall felsőteste meztelen volt. Mi a fasz történik itt? 

- Niall! Kelj fel! - óvatosan megráztam a vállát, mire felnyögött, majd közölte, hogy hagyjam aludni

- Niall. Könyörgöm! - Istenem, hogy milyen makacs ez a srác...

- Harry és Zayn azt hiszi, lefeküdtünk! - úgy gondoltam, erre talán fel kel, s így is lett. Megbeszéltük, hogy reggeli után mindent megdumálunk, de kint egy szót sem szólunk a tegnap történtekről. Összeszedtük magunkat, majd Niall kiment, pár perccel később pedig már együtt ültünk a tegnap esti tűz helyénél. Prestonnak állítólag vissza kellett mennie, mert halaszthatatlan dolga akadt. Hát ez remek. Hátha elrabolnak minket. 

Mindenki csöndben ült, senki sem szólalt meg, ezért úgy döntöttem, hogy töltök magamnak teát. Belekortyoltam, de azonnal ki is köptem, mikor Zayn így szólt.

- Nos, Lili! Meséld el nekünk, milyen az Ír gyerek az ágyban? - Mi van?! 

- Miről beszélsz? - idegeskedett Ashton

- Niall és a te imádni való húgod együtt töltötték az éjszakát. Ugye, Lili? - mekkora egy szemét. Ezt komolyan Harry mondta? Jó ég!

- Ugyan már. Semmi rossz nincs egy kis barátság extrákkal-kapcsolatban. - mondta Zayn, Taylor pedig hangosan felnevetett

- Jaj, olyan nekünk is volt. Emlékszel, Harr... - nem tudta befejezni a mondandóját, mert a szavába vágtam, s utánozni kezdtem őt a saját hangján

- Emlékszel arra Harry, amikor összejöttünk? Emlékszel a dalokra, amit rólad írtam szakítás után? Emlékszel erre, emlékszel arra? - a saját hangomon folytattam -, Komolyan, nem unod még saját magadat? Folyamatosan nyavalyogsz. Hidd el, hogy lófaszt sem érdekel, hogy mit csináltatok együtt. Komolyan visszavehetnél magadból. Ilyen picsát mint te, még életemben nem láttam! - üvöltöttem, majd mindenki felkuncogott, Taylor pedig Harry karjába temette fejét. Miért mosolyog Harry? Nem kéne mosolyognia! Épp most alázott meg. 

Idegesen levágtam a bögrémet a szalonnasütő oldalára, majd visszamentem a sátorba. Közben pedig minden egyes lenéző, szarkasztikus mondatot hallottam.

- Megyek beszélek vele 

- Legalább most az egyszer tegyél szívességet neki, és ne dugd meg! - próbált poénkodni Zayn. Nem sikerült

- Semmi sem történt közöttünk. Idióta barmok vagytok! Te is, Harry! Nem látjátok, hogy nincs jól? Megéri bántani? Hát gratulálok! 

- Te pedig megpróbálod kisajátítani, és megvigasztalni? És még én vagyok a szemét?! - nem értem. Mintha féltékeny lenne arra, hogy nem ő vigasztalt meg. Bár nem hinném. Biztos ezt is csak beképzelem.

Összegömbölyödve leültem a földre, felhúztam a lábamat, majd kezeimmel átkaroltam azt. Pár perc múlva Niall idegesen húzta le a cipzárát.

- Beszélnünk kell. - közölte, majd leült mellém

- Sajnálom, ami tegnap este történt. Nem szabadott volna kihasználnom a helyzetet. Csak... Néha nagyon hiányzik, hogy legyen valaki, akit szerethetek. És ne hidd azt, hogy többet érzek, vagy valami, és bár jól éreztem magamat, ennek többé nem szabad megtörténnie. Te is tudod. 

- Egyetértek. Sajnálom, hogy az elején fel akartalak használni az idióta játékaimhoz. Tényleg na... - képtelen voltam befejezni még egy mondatot, mert megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, és azt hittem, menten elájulok.
- Ashton! - üvöltöttem, majd minél gyorsabban próbáltam letépni a cipzárat, de amilyen erősen próbálkoztam, annál lassabban sikerült. Közben pedig már a bátyám is ordított
- Ashton! Mi a francot akar? Én belebaszom a telefont a tóba, komolyan. Biztos nem fogom felvenni. Neked sem kéne. - figyelmeztettem, majd elvette tőlem a telefont, természetesen felvette...

- Nem. Nem fogom odaadni, fogd már fel! Nem, Isten ments, hogy találkozzunk. Azt régen elbasztad. Nem érdekelsz, egyáltalán nem, fogd már fel. Nem vagy az apám többé, és ne is próbálkozz azzal, hogy keresed bármelyikőnket is. Karent meg felejtsd el. Komolyan mondom, ha megpróbálod felkeresni, akkor nem állok jót magamért - ezzel pedig letette a telefont. Istenem, mi a fenét akar már? 

Ashton levágta a telefont, majd idegesen elmesélte, hogy mit akart az apja. Nem is értem, miért hívott fel. Évekkel ezelőtt elhagyott minket, nem kell, hogy visszajöjjön. Ashtonnak és nekünk is sokkal jobb nélküle. Minek akarna újra belépni az életünkbe? Hogy újabb fájdalmat okozzon, vagy mi? Elvettem Ash-től a telefont, majd megfogta a kezemet, és két tenyere közé vette azt, mire felszisszentem.
- Mi van a kezeddel?
- Semmi, miért? - fasza. Fasza...
- Ne hazudj nekem, Lili. - sziszegte, majd feltűrte a pulóverem ujját. Igazából nem lila ott, ahol Harry megszorongatta, csak egyszerűen fáj.
- Ezt ki csinálta? - megtapogatta, és közben az arcomat fürkészte. Tudta, hogy fájt, és történt valami
- Senki. Senki nem csinált semmit velem, Ashton. Ne aggódj - hazudom, de ő tovább vizsgálja a kezemet
- Istenem, Lili. Mégiscsak együtt voltál Niall-el, nem igaz? Ő csinálta, ugye?
- Mi van? - fakadtam ki hangosa -, Nem, ennek semmi köze ehhez, és amúgy sem történt semmi - olyan hangosan vitatkoztunk, hogy a többiek kijöttek a sátorból.
- Én voltam - szólalt fel egy hang mögülem. Istenem, Niall...
- Tudtam! Te idióta! Ő még csak 15! Hogy lehettek ilyen fe... - nem tudta befejezni, mert egy mély, rekedtes hang közbeszólt
- Én voltam. Én csináltam, nem Niall. Ők ketten, pedig nem feküdtek le. Ami azt illeti, csak csókolóztak. - Ó. Te. Jó. Isten!

Drága Olvasóim!

Egyszerűen nem hiszem el, hogy már megint rávettetek a csoportban arra, hogy kitegyem az új részt. Nos, nem gond. Ha elkezdődik a gimnázium úgyis több idő lesz, mire megírok egy részt, így élvezzétek még ki ezt a pár hetet.:D Szóval itt is lenne a 20. fejezet. 

Az előző rész óta majdnem 4000 oldalmegjelenítést számlált össze a blog, valamint már 85 rendszeres olvasóm van, ami hihetetlen. Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész (is). Ha így volt, kérlek hagyjatok magatok után nyomot. Iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Nagyon-nagyon hálás lennék érte. Ha van kedvetek lépjetek be a facebook csoportba is. Építő kritikákat és megfigyeléseket, véleményeket is szívesen fogadok.

Della x